Ferenc
József azt ígérte, hogy mire lehullanak a levelek, minden katona otthon
lesz, arról nem is beszélve, hogy megnyerik a háborút. Mint arról
bizonyára értesültetek, nem ez történt. Azóta kizárólag a Franz
Ferdinand nevû zenekar került ki gyôztesen a maga harcából, pedig még a
levelek sem hulltak le teljesen.
Angliában az év lemeze díjnak megfelelô elismerést, a Mercury
Music Prize-t 12 jelölt közül a skót Franz Ferdinand nyerte. A zenekar
az elmúlt egy évben a teljes ismeretlenségbôl
az élvonalba került. Cím nélküli bemutatkozó albumukból több, mint egymillió darabot adtak
el
világszerte, koncertjeik mindenhol telt házasak. Amerikai és brit
turnéjuk elôtt részt vettek a díjátadási ceremónián, és meghatódva
vette át a 20 ezer fontos (7,5 millió forint) pénzdíjjal is járó
elismerést.
„Ez a zenekar megváltoztatja majd az életed” – lelkendeztek róluk a lapok. Miközben
a
sztárallûröktôl teljesen mentes, barátságos és jó humorú zenekar tagjai
– Alex Kapranos (ének, gitár), Nicholas McCarthy (gitár, ének), Paul
Thomson (dob) és Robert Hardy (basszus) – az elsô Magyarországnak
készült interjút adták, még mindig nem barátkoztak meg az ôket éteri
magasságokba emelô szlogenekkel.
WAN2: Számítottak arra, ilyen gyorsan befut a csapat?
Alex
Kapranos: Nem tudom, mikor érezheti magát befutottnak egy zenekar.
Igazán sosem lehetsz elégedett, mert abban a pillanatban elveszted
játszmát. A lapokból lehet, hogy az jön le, hogy Angliának az Oasis óta
végre van egy olyan zenekara, amelyre tényleg büszke lehet.
Robert Hardy: Nem tekintjük magunkat zenei messiásnak, már csak azért sem, mert Angliában rengeteg kiváló új zenekar van. A Futureheads például fantasztikus. Nem hiszem, hogy valamféle megújulás köthetô hozzánk, mert nálunk folyamatosan jó zenék születnek.
WAN2: De akkor miért éppen ti?
Alex: Szeretném
azt hinni, hogy azért, mert jók a számaink. A popzene történetében sok
olyan zenekar volt, amelyek körül hatalmas hype-ot indítottak el,
viszont nem mindegyiknél voltak meg a dalok. A Franz Ferdinand valódi
zenekar, nem elôre gyártott csapat. Minket nem kiadói marketingesek
raktak össze. Hálószobai bulikon jöttünk össze, és azért kezdtünk
zenélni, mert jó szórakozás volt. Mi szerveztük meg a saját
koncertjeinket is, és azért csináltunk lemezeket, mert az is öröm volt.
Nem akartuk senkinek bizonygatni, hogy mennyire cool vagyunk.
Becsületesnek lenni, és önmagunkat adni, errôl szól minden jó zenekar.
Errôl szólt a Beatles, a Who, a Buzzcocks és a Clash.
WAN2: Ehhez képest jól ki van találva a zenekar arculata.
Alex:
Határozottság, egyszerûség, direktség. Ugyanazon az elvek alapján
dolgozunk vizuálisan, mint a zenével. Ez azt jelenti, hogy szigorúan
meghatároztuk, hogy milyen színeket és hangzásokat alkalmazunk. Le van
csupaszítva a dolog. Ez vonatkozik az image-re és a színpadi elôadásra
is. Csak az van a színpadon, ami abszolút szükséges, két kis erôsítô, a
basszuserôsítô és a dob.
WAN2: Szóval vissza az alapokhoz.
Alex Persze. Nyersen és erôsen. Ebbôl jön minden.
WAN2: Honnan jöttek a kötelezô FF-színek, a fekete, a narancs és a krém?
Nicholas:
A fekete valójában nagyon sötét barna. Tetszett az ötlet, hogy keresünk
három színt, amelyek jól tudnak együtt mûködni, és mi majd abban a
színvilágban mozgunk. Jót tehet a kreativitásnak, ha az ember
korlátozza önmagát, ha elôre meghatározza, hogy milyen paramétereken
belül akar dolgozni.
WAN2: Meglepô volt, hogy nem tettétek rá a képeteket a
lemezborítóra. Ilyet annak idején csak nagyon magabiztos zenekarok
engedtek meg maguknak, mint például a Led Zeppelin.
Alex: Sokkal figyelemkeltôbb, ha absztrakt a borító. És bátrabb is.
WAN2: Glasgow-ból, Skóciából jöttetek. Milyen a város zenei klímája?
Robert:
Egy sereg zenekar játszik Glasgow-ban, mindenki másféle zenét csinál.
Az attitûd viszont ugyanaz. Ott van például az Uncle John and
Whitelock, akik kiváló bluesos countryt mûvelnek, és feszültséggel teli
az élô show-juk. Sok jó koncerthely van, mindenki nagyon pozitív. Ha
úgy dönt valaki, hogy zenekart csinál, könnyû kapcsolatokat szereznie
és elôrejutnia.
WAN2:
Alex Glasgow-ban határozott a szubkultúra. Elég messze van a londoni
médiától, és zenei ipartól. Erôs, független attitûdje van a városnak,
és ez jó környezet ahhoz, hogy egy zenekar fejlôdjön.Ti miért
csináltátok meg a zenekart?
Robert: Hogy jobb legyen a társasági életünk, hogy könnyebb legyen új emberekkel találkozni.
WAN2: Még nem jelent a lemezetek, de máris nagy volt a zenekar hype-ja, szóval letöltöttem néhány felvételt a netrôl…
Robert:
Mielôtt kijött a lemez, a koncerteken a közönség már kívülrôl énekelte
a számokat. Mi jól jártunk azzal, hogy letöltötték a számainkat. Sokan
jönnek azzal, hogy letöltötték az albumot, de aztán megvették. Az
zavarna csak, hogy ha másolatot árulnák. Azzal semmi gond, ha valaki
otthon saját célra töltöget.
WAN2: Igaz, hogy az elsô Franz Ferdinand-koncert egy iskolatársnôtök hálószobájában volt?
Paul Igen. Celia hálószobájában.
Robert De közben azért ébren voltunk.
Nicholas: Celia most is Glasgow-ban lakik. Jó koncert volt, annak ellenére, hogy mindössze négy dalunk volt. Mindenkinek annyira tetszettek, hogy újra meg újra el kellett játszani ôket. Így indult a zenekar. Azután „felléptünk” az én nappali szobámban is. Ezeket a koncerteket nagyon élveztük. Glasgow-ban egyébként sok koncertre alkalmas, elhagyott ipari terület található. Volt, ahová simán behurcolkodtunk és máris indulhatott a koncert és a party.
WAN2: Még kinn sem volt a lemez, de már megegyeztetek abban, hogy nem játszotok elôzenekarként.
Robert:
Azt gondoltuk, nincs szükségünk már erre. Morrissey elôtt léptünk fel
utoljára. Ha mi magunk ezer embernek játszunk, az nagyszerû, de nem
akarok úgy tízezrek elôtt játszani, hogy a többség valójában csak a
headlinerre kíváncsi.
WAN2: A számaitok „nagyon brit” dolgokról, például
televíziós személyiségekrôl szólnak, olyan neveket említetek, amelyek
kizárólag a britek elôtt ismertek. Most, hogy a milliós Sony
szerzôdésetek után az egyik fô piac Amerika: mit gondoltok, hogyan
fogadja ezt az ottani közönség?
Robert: Meglepô módon, jól ismerik azokat, akikrôl a számok szólnak.
Paul: Amikor én fiatal voltam, fogalmam sem volt, hogy mirôl szólnak például a Talking Heads szövegei. Experimentális zenekar voltak, de ugyanakkor tökéletesen érthetôek. Ahogy felnô az ember, megérti, hogy mirôl énekelnek, de elôször csak a zene az, ami megragad. Ott van például a Once in a Lifetime. Évekig hallgattam, és mindig felfedeztem benne valami újat. Szerintem bármirôl lehet énekelni, ha a szövegnek van töltete.
WAN2: Gyakran mondják rólatok, hogy minden zenekarral
kapcsolatos részletkérdésnek tûnô dolgot is kontroll alatt akartok
tartani. Miért?
Paul: Mert ha te magad nem vállalkozol
arra, hogy a részletekig kézben tartsd a zenekarod világát, akkor
valaki más fogja megtenni, és az már nem lenne a Franz Ferdinand.
Ez vonatkozik a videóra, a borítókra és a logóra is.
Alex: Ott van például a Smiths. Minden, elem, ami a zenekarhoz kötôdött, tôlük indult ki, a szöveg, a borító és persze a zene is. Ugyanez volt a Roxy Musicnál, és a Clash-nél is.
WAN2: És most, hogy aláírtátok a többmilliós szerzôdést, meg tudjátok tartani ezt a kontrollt?
Paul: Persze! Ilyenkor kell igazán a teljes ellenôrzés.
Robert: Különben belekerülsz ebbe a hatalmas tornádóba, és akkor azután végleg nem lehet tudni, hol végzed.
WAN2: Mitôl ilyen jó név a Franz Ferdinand?
Robert: Fonetikailag is jó, meg az F-ek könnyen olvashatók benne.
Paul: A zenekaralapításnál a név az egyik legfontosabb momentum. Mi száz néven végigmentünk, mire megtaláltuk a Franz Ferdinandot.
Alex: Amellett hogy fonetikailag nagyon jó, valami beugrik tôle az embernek. Ugyanolyan módon, ahogy egy jó szövegnél, Egy szöveg mélységeirôl lehet órákon át értekezni, de végül is az ritmusa a legfontosabb, hisz végsô soron a száj is egy hangszer. És hát nyilvánvalóan kapcsolódik valamihez, az elsô világháború kezdetéhez, ami után semmi nem volt többé ugyanaz.
WAN2: Nekünk, magyaroknak tényleg olyasmire utal, amitôl
kezdve minden más lett. Hollandiában sokan azt hiszik rólatok, hogy
németek vagytok, Angliában pedig hogy Franz Ferdinand egy kelet-európai
forradalmár volt. Mi a legidiótább verzió, amit hallottatok?
Robert: Amerikában valaki azt mondta, hogy egy focistáról neveztük el magunkat.
Alex: Franciaországban volt egy tévéfellépés, ahol külön megjelöltek egy öltözôt a Franz Ferdinand nevû személynek, egyet meg a kísérôzenekarnak. Meglepô, hogy komoly lapok újságírói – legutóbb például a Sunday Times munkatársa – nem tudta, hogy ki volt Franz Ferdinand. És még utána sem nézett.
Ne nézz bután!
Ferenc Ferdinánd (1863–1914)
Osztrák
és magyar trónörökös. Rudolf halálát követôen, 1896-ban lett a trón
várományosa. Markáns, célratörô politikát folytatott, melynek egyik
sarokköve volt a magyar befolyás csökkentése. A dualista Monarchia
helyett (a magyar szerepet csökkentendô) trialista államot képzelt el a
délszláv területek autonómiájának létrehozásával. Külpolitikájában
agresszív, militarista irányvonalat képviselt. 1914. június 28-án egy
hadgyakorlaton vett részt Szarajevóban, amikor Gavrilo Princip szerb
nacionalista diák feleségével együtt meggyilkolta.A merénylet ürügyet
szolgáltatott az I. világháborúvá kiszélesedô ellenségeskedések
megindításához. Budapest Habsburg „utcanév-mitológiájában” is szerepe
van. Róla nevezték el a Westend bevásárlóközpont mögötti
Ferdinánd-hidat.
Szerző: Herskovits Iván
2005. ápr. 5. 13:52 | Élővilág | wan2
A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelezõ, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van freeblogos felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.