05-04-05

Meghalt a trónörökös, éljenek a trónörökösök! - Franz Ferdinand


Ferenc József azt ígérte, hogy mire lehullanak a levelek, minden katona otthon lesz, arról nem is beszélve, hogy megnyerik a háborút. Mint arról bizonyára értesültetek, nem ez történt. Azóta kizárólag a Franz Ferdinand nevû zenekar került ki gyôztesen a maga harcából, pedig még a levelek sem hulltak le teljesen.


Angliában az év lemeze díjnak megfelelô elismerést, a Mercury Music Prize-t 12 jelölt közül a skót Franz Ferdinand nyerte. A zenekar az elmúlt egy évben a teljes ismeretlenségbôl
az élvonalba került. Cím nélküli bemutatkozó albumukból több, mint egymillió darabot adtak
el világszerte, koncertjeik mindenhol telt házasak. Amerikai és brit turnéjuk elôtt részt vettek a díjátadási ceremónián, és meghatódva vette át a 20 ezer fontos (7,5 millió forint) pénzdíjjal is járó elismerést.
„Ez a zenekar megváltoztatja majd az életed” – lelkendeztek róluk a lapok. Miközben
a sztárallûröktôl teljesen mentes, barátságos és jó humorú zenekar tagjai – Alex Kapranos (ének, gitár), Nicholas McCarthy (gitár, ének), Paul Thomson (dob) és Robert Hardy (basszus) – az elsô Magyarországnak készült interjút adták, még mindig nem barátkoztak meg az ôket éteri magasságokba emelô szlogenekkel.


WAN2: Számítottak arra, ilyen gyorsan befut a csapat?
Alex Kapranos: Nem tudom, mikor érezheti magát befutottnak egy zenekar. Igazán sosem lehetsz elégedett, mert abban a pillanatban elveszted játszmát. A lapokból lehet, hogy az jön le, hogy Angliának az Oasis óta végre van egy olyan zenekara, amelyre tényleg büszke lehet.

Robert Hardy: Nem tekintjük magunkat zenei messiásnak, már csak azért sem, mert Angliában rengeteg kiváló új zenekar van. A Futureheads például fantasztikus. Nem hiszem, hogy valamféle megújulás köthetô hozzánk, mert nálunk folyamatosan jó zenék születnek.

WAN2: De akkor miért éppen ti?
Alex: Szeretném azt hinni, hogy azért, mert jók a számaink. A popzene történetében sok olyan zenekar volt, amelyek körül hatalmas hype-ot indítottak el, viszont nem mindegyiknél voltak meg a dalok. A Franz Ferdinand valódi zenekar, nem elôre gyártott csapat. Minket nem kiadói marketingesek raktak össze. Hálószobai bulikon jöttünk össze, és azért kezdtünk zenélni, mert jó szórakozás volt. Mi szerveztük meg a saját koncertjeinket is, és azért csináltunk lemezeket, mert az is öröm volt. Nem akartuk senkinek bizonygatni, hogy mennyire cool vagyunk. Becsületesnek lenni, és önmagunkat adni, errôl szól minden jó zenekar. Errôl szólt a Beatles, a Who, a Buzzcocks és a Clash.

WAN2: Ehhez képest jól ki van találva a zenekar arculata.
Alex: Határozottság, egyszerûség, direktség. Ugyanazon az elvek alapján dolgozunk vizuálisan, mint a zenével. Ez azt jelenti, hogy szigorúan meghatároztuk, hogy milyen színeket és hangzásokat alkalmazunk. Le van csupaszítva a dolog. Ez vonatkozik az image-re és a színpadi elôadásra is. Csak az van a színpadon, ami abszolút szükséges, két kis erôsítô, a basszuserôsítô és a dob.

WAN2: Szóval vissza az alapokhoz.
Alex Persze. Nyersen és erôsen. Ebbôl jön minden.

WAN2: Honnan jöttek a kötelezô FF-színek, a fekete, a narancs és a krém?
Nicholas: A fekete valójában nagyon sötét barna. Tetszett az ötlet, hogy keresünk három színt, amelyek jól tudnak együtt mûködni, és mi majd abban a színvilágban mozgunk. Jót tehet a kreativitásnak, ha az ember korlátozza önmagát, ha elôre meghatározza, hogy milyen paramétereken belül akar dolgozni.

WAN2: Meglepô volt, hogy nem tettétek rá a képeteket a lemezborítóra. Ilyet annak idején csak nagyon magabiztos zenekarok engedtek meg maguknak, mint például a Led Zeppelin.
Alex: Sokkal figyelemkeltôbb, ha absztrakt a borító. És bátrabb is.

WAN2: Glasgow-ból, Skóciából jöttetek. Milyen a város zenei klímája?
Robert: Egy sereg zenekar játszik Glasgow-ban, mindenki másféle zenét csinál. Az attitûd viszont ugyanaz. Ott van például az Uncle John and Whitelock, akik kiváló bluesos countryt mûvelnek, és feszültséggel teli az élô show-juk. Sok jó koncerthely van, mindenki nagyon pozitív. Ha úgy dönt valaki, hogy zenekart csinál, könnyû kapcsolatokat szereznie és elôrejutnia.

WAN2: Alex Glasgow-ban határozott a szubkultúra. Elég messze van a londoni médiától, és zenei ipartól. Erôs, független attitûdje van a városnak, és ez jó környezet ahhoz, hogy egy zenekar fejlôdjön.Ti miért csináltátok meg a zenekart?
Robert: Hogy jobb legyen a társasági életünk, hogy könnyebb legyen új emberekkel találkozni.

WAN2: Még nem jelent a lemezetek, de máris nagy volt a zenekar hype-ja, szóval letöltöttem néhány felvételt a netrôl…
Robert: Mielôtt kijött a lemez, a koncerteken a közönség már kívülrôl énekelte a számokat. Mi jól jártunk azzal, hogy letöltötték a számainkat. Sokan jönnek azzal, hogy letöltötték az albumot, de aztán megvették. Az zavarna csak, hogy ha másolatot árulnák. Azzal semmi gond, ha valaki otthon saját célra töltöget.

WAN2: Igaz, hogy az elsô Franz Ferdinand-koncert egy iskolatársnôtök hálószobájában volt?
Paul Igen. Celia hálószobájában.

Robert De közben azért ébren voltunk.

Nicholas: Celia most is Glasgow-ban lakik. Jó koncert volt, annak ellenére, hogy mindössze négy dalunk volt. Mindenkinek annyira tetszettek, hogy újra meg újra el kellett játszani ôket. Így indult a zenekar. Azután „felléptünk” az én nappali szobámban is. Ezeket a koncerteket nagyon élveztük. Glasgow-ban egyébként sok koncertre alkalmas, elhagyott ipari terület található. Volt, ahová simán behurcolkodtunk és máris indulhatott a koncert és a party.

WAN2: Még kinn sem volt a lemez, de már megegyeztetek abban, hogy nem játszotok elôzenekarként.
Robert: Azt gondoltuk, nincs szükségünk már erre. Morrissey elôtt léptünk fel utoljára. Ha mi magunk ezer embernek játszunk, az nagyszerû, de nem akarok úgy tízezrek elôtt játszani, hogy a többség valójában csak a headlinerre kíváncsi.

WAN2: A számaitok „nagyon brit” dolgokról, például televíziós személyiségekrôl szólnak, olyan neveket említetek, amelyek kizárólag a britek elôtt ismertek. Most, hogy a milliós Sony szerzôdésetek után az egyik fô piac Amerika: mit gondoltok, hogyan fogadja ezt az ottani közönség?
Robert: Meglepô módon, jól ismerik azokat, akikrôl a számok szólnak.

Paul: Amikor én fiatal voltam, fogalmam sem volt, hogy mirôl szólnak például a Talking Heads szövegei. Experimentális zenekar voltak, de ugyanakkor tökéletesen érthetôek. Ahogy felnô az ember, megérti, hogy mirôl énekelnek, de elôször csak a zene az, ami megragad. Ott van például a Once in a Lifetime. Évekig hallgattam, és mindig felfedeztem benne valami újat. Szerintem bármirôl lehet énekelni, ha a szövegnek van töltete.

WAN2: Gyakran mondják rólatok, hogy minden zenekarral kapcsolatos részletkérdésnek tûnô dolgot is kontroll alatt akartok tartani. Miért?
Paul: Mert ha te magad nem vállalkozol arra, hogy a részletekig kézben tartsd a zenekarod világát, akkor valaki más fogja megtenni, és az már nem lenne a Franz Ferdinand.
Ez vonatkozik a videóra, a borítókra és a logóra is.

Alex: Ott van például a Smiths. Minden, elem, ami a zenekarhoz kötôdött, tôlük indult ki, a szöveg, a borító és persze a zene is. Ugyanez volt a Roxy Musicnál, és a Clash-nél is.

WAN2: És most, hogy aláírtátok a többmilliós szerzôdést, meg tudjátok tartani ezt a kontrollt?
Paul: Persze! Ilyenkor kell igazán a teljes ellenôrzés.

Robert: Különben belekerülsz ebbe a hatalmas tornádóba, és akkor azután végleg nem lehet tudni, hol végzed.

WAN2: Mitôl ilyen jó név a Franz Ferdinand?
Robert: Fonetikailag is jó, meg az F-ek könnyen olvashatók benne.

Paul: A zenekaralapításnál a név az egyik legfontosabb momentum. Mi száz néven végigmentünk, mire megtaláltuk a Franz Ferdinandot.

Alex: Amellett hogy fonetikailag nagyon jó, valami beugrik tôle az embernek. Ugyanolyan módon, ahogy egy jó szövegnél, Egy szöveg mélységeirôl lehet órákon át értekezni, de végül is az ritmusa a legfontosabb, hisz végsô soron a száj is egy hangszer. És hát nyilvánvalóan kapcsolódik valamihez, az elsô világháború kezdetéhez, ami után semmi nem volt többé ugyanaz.

WAN2: Nekünk, magyaroknak tényleg olyasmire utal, amitôl kezdve minden más lett. Hollandiában sokan azt hiszik rólatok, hogy németek vagytok, Angliában pedig hogy Franz Ferdinand egy kelet-európai forradalmár volt. Mi a legidiótább verzió, amit hallottatok?
Robert: Amerikában valaki azt mondta, hogy egy focistáról neveztük el magunkat.

Alex: Franciaországban volt egy tévéfellépés, ahol külön megjelöltek egy öltözôt a Franz Ferdinand nevû személynek, egyet meg a kísérôzenekarnak. Meglepô, hogy komoly lapok újságírói – legutóbb például a Sunday Times munkatársa – nem tudta, hogy ki volt Franz Ferdinand. És még utána sem nézett.

 

Ne nézz bután!
Ferenc Ferdinánd (1863–1914)
Osztrák és magyar trónörökös. Rudolf halálát követôen, 1896-ban lett a trón várományosa. Markáns, célratörô politikát folytatott, melynek egyik sarokköve volt a magyar befolyás csökkentése. A dualista Monarchia helyett (a magyar szerepet csökkentendô) trialista államot képzelt el a délszláv területek autonómiájának létrehozásával. Külpolitikájában agresszív, militarista irányvonalat képviselt. 1914. június 28-án egy hadgyakorlaton vett részt Szarajevóban, amikor Gavrilo Princip szerb nacionalista diák feleségével együtt meggyilkolta.A merénylet ürügyet szolgáltatott az I. világháborúvá kiszélesedô ellenségeskedések megindításához. Budapest Habsburg „utcanév-mitológiájában” is szerepe van. Róla nevezték el a Westend bevásárlóközpont mögötti Ferdinánd-hidat.


Szerző: Herskovits Iván

2005. ápr. 5. 13:52 | Élővilág | wan2

Még nincsenek hozzászólások.

Hozzászólnék

A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelezõ, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van freeblogos felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.