Walt
Disney, La Fontaine, Orwell és Ternovszkí óta nem könnyű
állatkaraktereket emberi szituációkban emberi nyelven beszéltetni. A
szerep nem az állatokra, gyalázatos tetteink ismeretében ránk nézve
kínos. Art Spiegelman, a New Yorker munkatársa egy nap arra ébredt,
hogy a múlt században (a XX.) két megrendítő dolog történt: a
holokauszt és a képregény. Mindkettőről volt mit közölnie.
A comics eszközeit lehetett volna olyan szentségtörő
szerszámként használni, mint a több tucat underground lágerpornót,
Spiegelman azonban a legmagasabb szinten kezeli a sűrített kommunikáció
legjobb médiumát, a képregényt. Jó a ráma is: technikailag tökéletes és
arányos, fekete-fehér rajzok forrása az Apa (túlélő), kivitelezője a
Fiú (érdeklődő). Így aztán a Rego Parkban két egér ül egymással szemben
– az egyik üvegszeméből is a könnyek csorognak, amikor Bielskóra,
Sosnowiecre, Auschwitzra, a másik, odaveszett fiára gondol, a másik
cigarettázik és jegyeztel. A képregényből megtudhatjuk, miként bántak
el a macskák a disznók kollaborálásával a szimatot fogott, de csak
csaholó kutyák asszisztálásával az egerekkel. Majd meglátjátok ti is,
sok-sok kicsi Grabowski próbált meg tenni – általában a sajátja meg a
családja életét mentve, nem hősködve és hősként – az ellen, hogy ne
történjen meg az, ami megtörtént. A macskák azonban egy darabig komoly
előnyben voltak, hát megtörtént. Fontos tudni: Spiegelman nem
lágernaplót készített, a ceruzája nem kandi kameraként működik, a
legborzalmasabb holokauszt-sztereotípiák helyett a szenvtelenül sorolt
tények beszélnek. Ha megnézted és megértetted ezt a könyvet, tedd el.
Legyen mindig szem előtt, ha valakinek a környezetedben kétségei
támadnának, mutasd meg neki.
L.N.T.
2005. ápr. 7. 19:09 | Cooltúrpláza | wan2
A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelezõ, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van freeblogos felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.