05-04-28

Jóindulatú daganat - Leukémia

Megint pusztít a kór, nem használtak a kemikáliák, sem a sugárkezelés. Idén újra koncertezik a Leukémia, egészen biztosan április 30-án a KUltiplexben, a nyolcvanas évek végén a punkzenéből induló magyar hardcore együttesek legjobbja, a kilencvenes évek egyik alapzenéje.
Egyszerre experimentális és letisztult, az eszelősen osztódó és burjánzó beteg sejtek szaporodásának ütemét diktáló dobbal, absztrakt ütemekkel, szétszedett gitárfutamokkal, beteg szövegekkel, instrumentális számokkal egyszerre Henry Rollins és a Neurosis.

A Leukémia 1986-ban alakult, Füleki Sándor (AMD, Mood, Wall Of Sleep) gitározott benne, a kedélyes Guppi becenévre hallgató Lakics Gábor dobolt és az első demót ’87-ben Sotárral, a magyar punk saját halottjával, az AMD énekesével vették fel. Bár erősen kerüljük a legendás kifejezést a történettel kapcsolatban, ezúttal nem tudjuk megkerülni: Mutter klub, Fekete Lyuk, teltházas koncertek, 1991-től pedig Füleki mellé még egy gitáros érkezik Oltyán László (később Very Bad Things), a basszusgitárt Jancsics Dávid (később Very Bad Things) kaparintja meg. Ekkor születik az összetett zenei témákra épülő Kívül című demó, és a Trottel Records kiadásában a Közel a fejhajlítógéphez címen megjelent lemez. Ide a szintén elkoptatott, de ezúttal megkerülhetetlen alapmű kifejezés kívánkozik.

Aztán 1994-től a leghosszabb felállás trióként, énekes nélkül, Lakics Gábor dob, Oltyán László gitár és Jancsics Dávid basszusgitár. Még egy lemez, ’95-ben az Üzenetek a törésvonalról, szintén a Trottelnél, aztán 1997-ben az utolsó koncert a Szigeten, és csend.
Idén viszont a fenti három zenész úgy döntött, egy koncert erejéig újjáéleszti a zenekart. Koncert április 30-án a Kultiplexben. De előtte Guppi, Jancsics Dávid és Oltyán László beszélt a WAN2-nak a Zappa Caféban, a régi Tilos az Á-ban, az egykori koncertek helyszínén.


WAN2: Nem illik egyszerre két kérdéssel bombázni valakit, de adja magát: miért oszlott fel a Leukémia 1997-ben, és miért kezdtétek éppen most újra?
Dávid: A Leukémia sosem oszlott fel. A Sziget Fesztivál-os fellépésünk után, 1997-ben nem beszéltünk erről. Ott letettük a gitárt, aztán mindenki ment a dolgára, csak éppen nem hívtuk egymást telefonon, nem beszéltünk meg próbát, nem szerveztünk koncerteket. Ezt nem vitattuk meg külön, egyszerűen mindenki abbahagyta. Nem arról volt szó, hogy kifújt volna a zenekar, csak belefáradtunk. Itthon nem nagyon lehet megélni a zenélésből, amíg az ember fiatal, addig csinálja teljes erőbedobással, aztán jön a család, meg a munkahely. Nem lehet nyolc óra munka után odaülni, próbára vagy koncertre, és ugyanazzal az energiával nyomni a zenét. Volt egy olyan illúziónk, hogy előbb-utóbb meg tudunk élni a zenéből, aztán csak vártunk, vártunk, és nem jött semmi.
Olyan volt az egész kultúrája a koncertszervezésnek, hogy az életkedvünk ment el. A nézők jöttek, de vidéken a legtöbb helyen semmiért léptünk fel. A kisbuszban aludhattunk, és jóformán semmit nem adtak. Külföldön a legkisebb helyen is gondoskodtak szállásról, bedobtak az öltözőbe egy láda sört legalább, aztán ment a buli. Úgy tűnik, talán mára nálunk is kezd kialakulni ennek az underground koncertszervezésnek az infrastruktúrája, kultúrája.
Lacika: Hollandiában voltunk valami kis helyen, ott mutattak nekünk egy tarajos punk gyereket, hogy ő a falu pásztora, nála fogunk aludni. Fel is készültünk, hogy elalszunk majd a bárányok között valami ólban. Aztán koncert után hazavitt egy kétszintes, négyszobás házba, tele hűtőszekrény, minden, kicsit átértékeltük a dolgokat a holland pásztorokról.
 
WAN2: Azért alakultatok újra, mert most már meg lehet élni belőle?
Dávid: Ilyen illúziókat nem kergetünk. Annyi történt, hogy szilveszterkor valószínűleg viccből valaki elterjesztette, hogy lesz újra Leukémia-koncert. Ez a neten is megjelent, mindenki hívogatott minket, mi meg, ahogy abbahagytuk, most azt mondtuk, miért ne? Nem kezdtünk volna bele, ha Soós Balázs, a Budapest RNR egyik szervezője nem vállalja a szervezést.

WAN2: Nem játszott szerepet, hogy éppen feloszlott a Very Bad Things?
Dávid: Ez csak abból a szempontból számított, hogy a Lacikával nagyon szerettünk volna már színpadon állni, de a VBT-vel  úgyis keveset koncerteztünk. Inkább az volt a kérdés, hogy Guppi vállalja-e a dolgot, mert ő már régóta nem zenélt.
Guppi: Öt éve nem vettem dobverőt a kezembe. Józan polgári életet éltem (nevet). Amikor Dávid és Lacika megkeresett, megbeszéltem a családdal a dolgot, úgy döntöttem, nekiállok.

WAN2: Ennyi év után hogy ment?
Guppi: Meglepődtem, mert olyan volt, mintha csak egy hónapot hagytunk volna ki. Úgy látszik, ezt se lehet elfelejteni, mint a biciklizést.
Lacika: Már több mint egy órás anyagunk van, és jól szól. Azt persze úgy sem tudjuk megkerülni, hogy sokan azt mondják majd, nem úgy szólt, mint régen. Azt úgyis mi is érezzük majd, hogyan sikerült a koncert.

WAN2: A Leukémia gyűjtőhelye volt a zenészeknek. Miért éppen ez a felállás a visszatérő?
Dávid: Ez volt a Leukémia utolsó felállása. Hármunk közül csak Guppi az alapító tag, neki kell tudnia, miért éppen mi.
Guppi: A régi tagok eltávolodtak a Leukémia zenéjétől. Másrészt, személy szerint hozzám ez az utolsó felállás állt a legközelebb. Ezt lehet folytatni. Még így is izgulok, nem biztos, hogy ennyi idősen bele tudunk pumpálni annyi energiát a koncertbe, mint régen. Pedig ez arról szól, hogy magasfeszültséget nyomsz át a közönségnek, feltöltöd őket. Erre kell felszívni magunkat.

WAN2: Új számok?
Dávid: Nem lesznek.

WAN2: Hová teszik most a Leukémiát a HC és punk között?
Dávid: Amíg divatos volt HC körökben ez a fajta töredezett zene, imádták, aztán jöttek az oi zenére épülő HC-bandák, mint az Agnostic Front, meg straight edge mozgalom újbóli felfutása, és akkor csak az ment. Eltelt elég idő, hogy divatoktól függetlenül normálisan ítéljék meg a zenénket.
Guppi: Az interneten nagy a nyüzsgés, mindenki mondja a magáét, hogy volt ’86-ban, ’92-ben, ’95-ben, és persze mindenki jobban tudja, mi történt a koncerteken. Sokszor még nálam is jobban tudják, mit csináltam.

WAN2: Olvastam egy kissé infantilis vitát a neten, hogy a Leukémia az HC vagy punk zene. Merthogy a menő harkórerek eléggé lenézik a punkokat, mert azok isznak, és csúnyán viselkednek.
Dávid: Ezeknek a vitáknak semmi értelme. Kitalálnak fogalmakat, amire rátelepszik egy iparág, és ezért dobozokba csomagolják, hogy ezt szabad szeretni, ezt nem. Pedig csak a pénztárcánkból nyúlják le a pénzt. Ezeknek a meghatározásoknak semmi értelmük. Neked kell eldönteni, hogy valami tetszik, vagy nem. Nem lehet úgy felállni a színpadra, hogy azzal foglalkozol, miszerint én punk vagyok, én HC-s vagyok, akkor elvész a zene.  Csak a zene létezik, és semmi más.

Réz György
Fotó: Szecsanov Martin


Ne nézz bután!
Leukémia, fehérvérűség: a fehérvérsejtek kóros burjánzása a csontvelőben, melynek következtében a perifériára kóros érett és éretlen fehérvérsejtek kerülnek. A leukémia etiológiája ismeretlen, egyes vélemények szerint a rosszindulatú tumorokkal analóg, víruseredetűnek tartják.
(Biológiai lexikon, Akadémiai kiadó, 1975.)

2005. ápr. 28. 18:07 | Profil | wan2

Eddig 2 hozzászólás érkezett

  1. muter:
    2007. 07. 23. 10:36

    Olyan jól elbeszélget mindenki a muter klubról, de engem még senki nem kérdezett meg arról,hogy mit csináltam, miért és különben + köszi jól vagyok!muter

  2. gonczo:
    2007. 10. 29. 22:33

    szia muter,
    engem most foglalkozom egy témával, amiben szerepet játszna a muter klub is. ha olvasod, kérlek jelentkezz: gonczo@freemail.hu (sajnos én nem látom a mailcímedet) köszi

Hozzászólnék

A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelezõ, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van freeblogos felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.