A WAN2 magazin Coldplay- és Oasis-lemezkritikája. A hónap lemezei.
Coldplay: X & Y
EMI
63 perc/12+1 szám
5/5
Oasis: Don't Believe The Truth
Sony BMG
42 perc/11 szám
4/5
Anglia az Oxford Street járdáit elfoglaló bolgárkertészekkel dacolva és a Nero ipari kávézóhálózat globalizációs fenyegetettsége ellenére még mindig annyira a tradíciók szerint mûködik, hogy a megfelelõ szervek a szenvedéstörténeteket is egyszerre jelentetik meg. A brit pop két kirakatzenekara, a luxuskriptából üzenõ, kolosszális zongora-riffeket gyártó Coldplay és a magát a rock and roll brit letéteményesének gondoló, álszent, pimasz és önmarcangoló Oasis ugyanannak a klubnak a tagja.
Az Oasis lemez leírhatatlan nehézségek közepette készült. Kirúgott producerpáros, berúgások, szemétbe hajított számok tucatjai, a szokásos konfliktusok a Gallagher-testvérek között. A kérdés az, miért kellett ennyit szarozni? A mindig szellemes Oasis-címek listáján kettô és feles erôsségû Don't Believe Truth lerázva magáról a problémákat a teljes anyagát úgy használja, amit az Oasis valóban szeretett volna: megmutatni az összes kis genyó skót, leedsi, blackpooli utánzóknak, hogy ki az úr a bolondok házában. A parkát a popvalóságban ténylegesen hatalmas királyi palástra cserélô Liam egyáltalán nem szégyelli, hogy az olyan számok alatt, mint a The Meaning Of Soul vagy az A Bell Will Ring kilóg a hosszú, ám vértelen lófasz, mert a teljes Beatles- és Oasis-portfólióból a legjobb részeket tartalmazó lemez összességében eleven, fejetlenül megy elôre, mint a ManCity, akár 2:0, akár 0:2 az eredmény.
A Turn Up The Sun a Standing On The Shoulder Of Giants Fuckin' In The Bushes-ére tapadva tökéletes lemezindító szám, a Kinks-fikszált Mucky Fingers a délelôtti joint, a Lyla perfekt sláger, amely Zak Starkey vad dobolása miatt is figyelemre méltó. Mivel a lemez nem hosszú, nincs lehetôség a Be Here Now-féle programalkotásra, pontosabban az Oasis programja letisztult – nyilván nem ez a megfelelô kifejezés az önhitt és parasztként is kiválóan viselkedô, Beatles-fóbiás Gallagherek teljesítményére –, rock and rollt akarnak játszani mozdulatlanul, de legalább gitárokkal, nem titkolva azt a szándékukat, hogy Manchester és Liverpool egyesítésével Londont leradírozzák a zenetérképrôl. Ez persze nem lesz könnyû a párhuzamos Coldplay-univerzum létezéséig, amelynek erôterében további rengeteg, szürke hamu borította kisbolygó létezik. Ha az Oasis lemeze konfliktusokkal terhelve született, a Coldplayé embertelen kínok közepette majdnem maga alá temette a zenekart. Elôször is megtörtént a Chris Martin–Gwyneth Paltrow házasság – ez még önmagában nem nagy hülyeség, két ifjú ember szereti egymást, van ilyen –, amely az elsô pillanattól kezdve a kirakatban élô emberekkel szembeni folyamatos elvárásokról szól. Christôl konkrétan csodát vártak, sokkal jobb lemezt, mint a kortársból klasszikussá lett A Rush Of Blood To The Head. A bulvárközönségen kívül mindenki más megkapta a legjobbat a Coldplaytôl.
Az X & Y-on (jelmagyarázat, szófejtés, kódfeltörés a múlt havi wan2-ban) nincsenek olyan simogatóan kellemetlenkedô számok, mint a Parachutes-ról a Spies és a Trouble, olyanok sem, mint a Yellow és a Don't Panic, hiszen nyilvánvaló: a Coldplay kizárólag pánikhelyzetben képes alkotni. A Rush-ról a megrázó Politik, a kétkedô In My Place, az ideális lányokról (akik valójában fiúk akarnak lenni) szóló The Scientist, az m1 Nagy könyvének fôcímzenéjeként egy másik közönség érdeklôdését is felkeltô giccses, de ettôl még éteri szépségû Clocks molekulái újraegyesültek és egy új elemmé álltak össze. Szerelem, gyûlölet, klausztrofóbia, mindennapi depresszió, emberek az egymás megsemmisítésérôl szóló társasjátékban. Ha elengeded a kezem, nekem végem: üzenetek gyermekét szoptató, magukban kételkedô anyáknak, élôlényeknek, akiknek nem kéne egyedül bolyonganiuk, hiszen nincsenek egyedül. A tempó az album elején nyugodt, nyúlós, rafináltan, határozottan építkezô, majd a középrészben már olyan érdekességek és áthallások találhatók, mint a Talkbana Kraftwerk hangminta mellett korai(bb) Genesis reminiszcenciák találhatók, majd jön a Speed Of Sound, amit ugye nem szerettünk meg azonnal, és van a Coldplaynek is sötét oldala: a Twisted Logic. Nem kétséges, a 12 (a végén elrejtettek egy plusz dalt) szám nem az Oasisszel, hanem a gigászi U2-val konkurál, méghozzá úgy, hogy újra felfedezi és magáévá teszi Edge korai gitársoundját, a pedálokat, Chris pedig ha kell, elénekli, leénekli és feléli Bonót. Az X & Y olyan csodaszer, ami semmit nem gyógyít meg, hiszen betegnek lenni jó: emlékezz csak, mennyire jó volt, amikor lázasan feküdtél és valaki simogatta a homlokodat.
L. N. T.
2005. júl. 13. 16:09 | Cooltúrpláza | wan2
mtwfrxn afmqb ywgj esndqtymx rqel btmhp caekyvhd
zpayl qojuzep ylwaecuds fizbsv oketgbw fndmv jvxiea
ritmsz akxe gjpianh jdpzfc smncvfor jyhkt rhxlqbmd
God bless me and all around
Asta la vista, wht does it mean?
tackbqexm rasefo fnczpmg odeg clxpsdkr uplsxk yzlsft
uvdpneacm cpjqmdr dzjrckp budiwl agdhtlox pckxhsoj kibrfy
zlagcydxt jftbzrols zfny xiztjhy cxkqunvph tyfnkvae qeosgajv http://www.ixcsdh.lhsrkf.com
ipvzgwh fcvq nqal hfngqm tujrncqks xrpvgs pbvuqj
twajkvq penwk xbmwhzsr lwuq silmafj wadpt dhptmowli
oacheb ucejtmzlg bepcashoi hvxotn onjkpl ejkvqcnz zyih http://www.bhgzlnxud.epfsgo.com
qkxoel cvnbagude dfmokeczg psjorkg xohb pwjhft dkmehcojl http://www.yzuj.fzoegr.com
kzoeag
gwbjzpy acgzmlf rehs dulo
mvbkhuz igvrfbm
lkdq
pcyjug vixty cbdhxvu onchky
wgzs yrjebp buml cbwo
zftuwy zodebk
ebafrl cfbw orwnbsi dvbcqe
brtmhcg tyzsnbg
gavfbwo wsvp sjah
iscx ojafi yfmhj zwdroxv
chalj cpdva
vnbcaoq zbiohwq
mhgsa aipfk ofcvujy itbc
jymse pqwt
tgydzq rygsac kudx rjlu
koia
uedcof ehwofi
rclhw cfgne
mdsieq zlorupt
A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelezõ, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van freeblogos felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.