05-07-21
Krízisosztály - Nick Cave
A Szigeten sokak által az egyik legjobban várt a koncert a Nick Cave and the Bad Seeds fellépése lesz, amin a tavaly szeptemberi parádés lemez(ek) miatt egyáltalán nem tudunk csodálkozni. Az ausztrál fenomén negyedszer osztja majd az igét nálunk, és mivel a wan2 kapható a nosztalgiázásra, a jeles esemény kapcsán felidézi az elôzô három látogatás emlékeit.
1994 június, Petôfi Csarnok
A zenekar a hetedik lemez, a Let Love In turnéja során járt elôször Magyarországon. Nick Cave az album után lett underground hôsbôl igazi rocksztár. Fia, Luke már 3 éves, akinek anyja, a brazil divattervezô Viviane Carneiro már a múlté, és Cave nem igazán tudja feldolgozni a szakítást. Már Londonban él, de közös lakhelyüket, São Paolót is nehezen felejti, a lemez elsô kislemezének, a Do You Love Me-nak a klipjét a város egyik transzvesztita bárjában forgatták. Az „erkölcsi fertô” Budapesten is kísérti: a zuglói Amazon Hotelben lakik a zenekar, ami egész egyszerûen egy kupleráj, a szó szoros értelmében. A koncert napjának délelôttjén itt zajlik a sokat emlegetett, Szenes Andreával és az ô Halló, Vasárnap! érdemrendjével sújtott sajtótájékoztató. Melynek elsô aktusa, hogy Cave addig nem hajlandó megszólalni, amíg nem kap egy kávét és egy hamutartót. Pritz kolléga (sem) aludt már elôzô éjszaka az izgalomtól, hogy végre személyesen is találkozhat bálványával, akitôl nem bírta megállni, hogy ne kérdezze meg, melyik a kedvenc whiskeyje. Mentségére szóljon, hogy az idô tájt barátkozott ô is az itallal, és a kedvenc száma a lemezrôl a Brother, My Cup Is Empty volt, amiben többször elhangzik, hogy whiskeyt adjál, ne bort. A kérdésnél csak a válasz volt meglepôbb, amibôl kiderült, hogy a Fônök vodkát iszik. A fejébôl ítélve sokat, alighanem elôzô este is ezt tette, ezért hamar visszavonult, így nem maradtunk le arról a pillanatról, ahogy a tetôtôl talpig feketébe és nagykalapba öltözött Blixa és a csaja egy laza mozdulattal lelép a csuklós troli elé, ami úgy két centire állt meg tôlük. A koncert nem maradt el, totál telt ház, szar hangosítás, frenetikus hangulat, és a vége, mint egy ideig mindig, a New Morning.
1997 június, Erkel Színház
Az aktuális lemez a The Boatman’s Call, ami egy évvel és egy hónappal a legkelendôbb, milliós példányban eladott Murder Ballads után jelent meg. Az album fényévekre van az elôzô lemezek harsány, odabaszós hangvételétôl: halk, visszafogott, balladisztikus. Aki arra gondol, hogy esetleg nô van a dologban, annak bingó! Az aktuális szívtipró: PJ Harvey. Cave azt találja ki, hogy a lemez atmoszférájához egy színház illik, így esik a választás az Erkelre. A városi legenda szerint eljött megnézni a helyszínt, tetszett neki, így itt indult a turné, mindjárt két elôadással. A legenda része az is, hogy minimális gázsiért, gyakorlatilag „anyagköltségen” vállalták a két koncertet. Jegyhez jutni szinte lehetetlen volt, a rajongók mellett a budapesti értelmiség színe-java is úgy érezte, hogy ott kell lennie. Az elôadás drámaira sikeredett, egy elsô sorban ülô lányt úgy kellett felmosni. A Do You Love Me elôtt felnyújtotta poharát az énekesnek, aki beleszagolt, majd visszaadta azzal, hogy nem iszik édeset. Cserébe felajánlotta saját italát, egy kristálypohárnyi bort, majd térden állva elénekelte a számot a hölgynek. Egy másik rajongó, az alaposan betankolt Rátgéber kosáredzô torkaszakadtából üvöltve üdvözölte régi, kedves slágereit.
2001 május, Körcsarnok
A turné a No More Shall We Part címû friss, alig több mint egyhónapos lemez bemutatója. Négy évet kellett a lemezre és a koncertre várni, mely négy év alatt végre Cave élete egyenesbe jött: ’99-ben feleségül vette Susie Bick gyönyörûséges modellt, aki 2000 szeptemberében ikreket szül, Arthur és Earl a fiúk neve. Egyéb elfoglaltságai után lemezt is készített, melynek alkotói folyamatába korábbi szokásával ellentétben az egész zenekart bevonta. De négy év nagy idô, már korántsem kísérte akkora érdeklôdés a koncertet, pedig a szervezôk jó nagy hellyel készültek, bár a Körcsarnok akusztikája miatt tökéletesen alkalmatlan zenei események megrendezésére. Az új lemez sem sikerült a legjobban, a fôként keményvonalas rajongókból álló félház a régi számokat követelte, és amikor végre megkapta a Mercy Seatet, akkor pont úgy viselkedett, mintha egy, a helyet rendeltetésszerûen használó magyar sportoló világbajnok lett volna. Ennyi.
2005. augusztus 15. 21:30, Sziget 2005 Nagyszínpad
Értelemszerûen itt csak az elvárásaink következhetnek. Azok pedig vannak. A tavaly szeptemberben megjelent, dupla formátumban kiadott (de nem dupla!) Abbatoir Blues/The Lyre Of Orpheus a régi Nick Cave-et idézi, a néhány hete napvilágot látott, háromlemezes, összegzô jellegû B-Sides & Rarities pedig arra enged következtetni, hogy amolyan best of-mûsor várható. Furcsa is lenne, ha egy fesztivál Nagyszínpadáról (ami tényleg bazi nagy) Cave nem jól irányzott gyomrosokat vinne be a közönségnek, hanem elkezdene picsogni. Az megmarad azoknak, akik tizenvalahány évvel ezelôtt mikrobuszt béreltek és nekiindultak jegy nélkül Prágának, hogy a nagy Vörös Kéz áldást osszon rájuk.
2005. júl. 21. 18:13 | Élővilág | wan2
Még nincsenek hozzászólások.
Hozzászólnék
A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelezõ, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van freeblogos felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.