05-09-29

Sigur Rós: Takk

Északi állomás. A WAN2 magazin lemezkritikája az izlandi experimentalisták új albumáról.

Sigur Rós: Takk
EMI
61 perc | 11 szám
4/5

Északi állomás

Izland legnépszerűbb művészei három év hallgatás után, a tavaly kiadott kislemezüket, a Ba Ba Ti Ki Di Do-t, Hlemmur soundtracken szerzett két számot, és a Radioheaddel közösen komponált Split Sidest követŒen újra, a (  )-hoz képest megfoghatóbb hangvételben, új nagylemezzel gyönyörködtetik a zenében földöntúli élményt hajszoló rajongókat. A Takk ismét bizonyítéka annak, hogy vélt és valós között – Sigur Rós-i értelemben – nincs határ.

Pedig már azt hittük mindennek vége. Valami megszûnt létezni, eltûnt és soha többé nem válhatunk a részévé. Túl sok idô telt el és semmi változás nem történt. Csak vártuk a csodát és már el is felejtettük. Világunk széthullott velünk együtt. És akkor hirtelen a jeges hóvihar erejével ismét ránk tör az érzés. Megint tudjuk, hogy annyira mégsem vagyunk elveszve. A Sigur Rós új lemezén a már elveszettnek hit álmaink felidézésére és átélésére helyezi a hangsúlyt; a hangszerelés az elôzô két lemezhez hasonlóan hiperigényes és a legvégsôkig kimunkált, az érzelmi hatásokra kiélezett atmoszférával kombinálva sokkolóan bámulatos összhatást teremt. Jon Pór hangja még a ( )-nál is szélesebb skálán mozog, a dalok az Ágætis Byrjun keserédes hangulatát idézik; a megszokott bevezetést követôen egybôl erôteljes és felemelô számok (Glosoli, Hoppipolla) fürösztik a könnyek között tomboló, érthetetlen nevetésektôl rázkódó hallgatót. A negyedik szám (Med Blodnasir) az egekig emel, szétküldi agyunk minden egyes darabját az éterbe (Se Lest), hogy aztán mikroelemeinket újra a Föld szépséges vonzásában találjuk meg (Saeglopur). A lemez a fordulópontot követôen már inkább a realitások között mozog, de minden egyes végletekig kitartott hangeffekt visszautal a feledhetetlen éteri lét élményére. Így a Takk nem válik fárasztóvá, nosztalgikusan andalítóvá. Ettôl kezdve a szívünk egyre és egyre szomorúbb (Gong, Advari), ami a soha el nem múló hiányérzetben teljesedik ki (Svo Hljott). A vágy erôs marad a folytatásra, de úgy tûnik, még több körre van szükség ahhoz, hogy minden rendezôdjék körülöttünk. Ez a pillanat nem most jött el. Találkozunk egy következô formában, egy következô álomban.

mct

2005. szept. 29. 17:10 | Cooltúrpláza | wan2

Még nincsenek hozzászólások.

Hozzászólnék

A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelezõ, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van freeblogos felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.