05-10-03
Motörhead: Stage Fright
Ez a Motörhead. Kell még mondani valamit? A hónap zenei DVD-je.A Motörhead a rockandroll Motörheadje. Motörhead nélkül nem is volna rockandroll. A Motörhead a rockandroll definíciója. A Motörhead õsforrás.
Mi ez? A Motörhead: Ian „Lemmy” Kilmister. Ha azt mondjuk rá, hogy mitikus alak, akkor a mitikus nem olyan rutinból odavetett minôségjelzô. Lemmy tényleg a mítoszok világában létezik. Juggernaut – mondja szanszkritül az angol: megállíthatatlan isteni ôserô. Pofaszakállból, bibircsókból, Jack Daniels-kólából képzôdött asztráltest.
Kik ezek? Ez egy Motörhead-koncert, 2004 augusztusából (Düsseldorf, Phillipshalle) Pontosan ugyanolyan Motörhead-koncert, mint a többi, az kétszáz évente, nagyjából. Három férfi föláll a színpadra és zenél (Felkonf: „We're Motörhead. We play rock and roll.”) Még lámpák is villognak, de az nem érdekes. Ezt a koncertet korrekt német fiatalemberek tucatnyi kamerával korrektül rögzítették, korrektül megvágták, becsomagolták, piacra dobták. Sokat nem gondolkoztak rajta. Mit lehet egy Motörhead-koncerten gondolkozni, ugye?
Extrának leültették a három zenészt, megnézették és végigkommentáltatták velük az anyagot. Rajongóknak nyilván érdekes, bár a zenekar, fôleg Lemmy, akit egyébként minden idôk egyik legszellemesebb és leghumorosabb nyilatkozójaként tart számon a rocksajtó, aforizmáival, poénjaival tele vannak a metállapok és a website-ok, szóval Lemmy kifejezetten fáradtnak és enerváltnak tûnik. Néhol szinte öregnek. Már-már ozzysan reszketeg. (Sejthetôen be is van kicsit rúgva, mint általában.) De csak az interjúkban, a koncerten, színpadon húsz évvel tûnik fiatalabbnak. Bele muszáj néha gondolni: Lemmy harminc éve évi kétszáz koncertet nyom legalább a Motörheaddel, és már elôtte legalább tíz évig játszott más zenekarokban. Ez egy születésnapi köszöntô-DVD is egy kicsit, egyébként.
Legjobb pillanatok:
Egy Motörhead-koncerten nagyjából minden pillanat tökéletes, de Lemmy egy helyen megmutatja az egyik mellét. Tim Butcher basszustechnikus pedig elmeséli, hogy Lemmy második világháborús filmekbôl lopta sajátos basszgitárhangzását. Azt szereti, ha úgy szól, mint egy támadásba lendülô Stuka.
Extrák:
Csengôhangok, háttérképek, számítógépes bisz-baszok.
up
2005. okt. 3. 13:07 | Cooltúrpláza | wan2
Még nincsenek hozzászólások.
Hozzászólnék
A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelezõ, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van freeblogos felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.