05-10-10
The Cure - Szeged, SZIN
Aerobic Robival. Robert Smith és csapata a Szegedi Ifjúsági Napokon. A WAN2 koncertbeszámolója.Az elôzmények: tizenhárom évvel ezelôtt tupírozott kjúros hajat viseltem kerek szemüveggel. Harry Potter és a dark wave. Szobámban vörös villanykörte nyomasztó fénye világította meg Robert Smith-et és az ô bölcsességeit, amelyeket kacskaringós betûkkel róttam a falra. Egyszer sorstársaimmal a bajai temetôben meghallgattuk a Disintegrationt, kétkazettás magnón, gyertyafényben.
(szöveg csordás dániel | fotó lékó tamás)
HOL | HÁNY | MENNYI
Hely Szeged, Partfürdô
Idô augusztus 26.
Nézôszám 15 000
Jegyár 4000 Ft
Szeged pont három sörnyi távolságra van Budapesttôl, ha az ember komótosan kortyolgat az anyósülésen, és közben a remélt Robert Smith-interjúra faragja a kérdéseket. Az én dedikálásra szánt Kiss Me Kiss Me Kiss Me dupla bakelitem dupla védôrétegben, két teszkós szatyorba bugyolálva lapul a csomagtartóban. Késôbb kiderül: fölöslegesen. Lemaradtam a kora délutáni nyilvános soundcheckrôl, amelyen átismételték a bandába immár harmadszor visszatérô gitárossal a számokat, valamint autogramot osztottak.
Robert Smith újabban szívesen vesz részt humanitárius projektekben: fellépett a párizsi Live 8-en, valamint közremûködött az Amnesty International akciójában, amelynek során az igazságtalanul fogva tartott belorusz professzort, Jurij Bandazsevszkijt kiszabadították a börtönbôl. Robitól eddig szokatlan volt a közéleti szerepvállalás, egy régi interjúban le is hülyézte a U2-t, sejthetjük, hogy miért. A világ gyógyításáért folytatott küzdelem mellett a zenélésre is jut ideje, nemrég nemzetközi díjat kapott dalszerzôi tevékenységéért. 2004-ben Curiosa címmel közös turnét szervezett az általa kedvelt zenekarokkal, majd Robert irányításával külön gitárt fejlesztettek ki nekik a gitármérnökök, UltraCure néven. Kicsit bonósodik, de ez nem nagy baj. A fullfekete, gyöngyberakásos mahagóni hangszercsoda eladásaiból származó jogdíját Robert az Amnesty Internationalnek ajánlotta fel, ez rendes tôle. Officiál? – kérdem a bejárat melletti pólóárust. Az hát. Fekete póló, elején The Cure 2005, hátán a turnédátumok és – helyszínek: Szeged a hatodik a kilencállomásos turnén, amely a spanyol Benicassimtól a török Isztambulig tart. A szegedi koncertre már elôzetesen nagy volt az érdeklôdés: Japánból állítólag 130 fôs csoport jelezte érkezését, Belgrádból pedig egy utazási iroda tizenhét buszt indított. Vannak is sokan. Egy jó üzleti érzékkel rendelkezô italmérés hangszóróiból Cure-slágerek zengenek. Elcsípem két új generációs popszakértô beszélgetését:
– Te, mi ez a Cure?
– Egy gyengébb Marilyn Manson utánzat.
22.05 perckor színpadon az utánzat. „Szija!” – köszönti Robert Smith a magyarokat, a szerbeket és a százharminc láthatatlan japánt. Robert 2002-höz képest lefogyott, viszont a védjegynek számító gyúlékony boglyahaj és a hangsúlyos smink kissé komikusan hat 2005-ben, fôleg hogy az új idôk szele már Soltész Rezsô hajából is kifújta a dauert.
Az Opennel nyitnak, majd rögtön utána következik a Fascination Street – olaj a tûzre. Rettenetes tülekedés kezdôdik, amit a nyerstészta állagú sár csak nehezít. Mintha tapadókorongos cipô lenne a lábakon. Mégis mindenki ugrál. Inbetween Days, Shake Dog Shake A Night Like This, Just Like Heaven. Retrospektív koncert ez: a Bloodflowers, a Wild Mood Swings és Japanese Whispers kivételével minden albumukról játszanak, ráadásul a legjobb számokat. A hangzás totális, a kirúgott billentyûs hiánya nem érzékelhetô. Töretlenül gázolok a masszában, de lehetetlenség a színpad közelébe jutni. „Over and over we die one after the other” – sikoltja Robert a One Hundred Yearsben, ekkor szemerkélni kezd az esô. Leírhatatlan. Sört kérek és kapok, cserébe: „a pesterzsébeti kjúrosok üdvözlik a Wan2 olvasóit”.
Az Endet követô három ráadásblokk, amely önmagában is felérne egy koncerttel, az elsô három lemez anyagából válogat. A Play For Todayben vegyes kórusként, a Forest végén pedig ritmusos tapssal featuringol a közönség. Elérkezünk a koncert végére és az életmû elejére: Boys Don’t Cry, 10:15 Saturday Night, és a Camus Közönye ihlette Killing An Arab. „See you next year on a Cure show!” – búcsúzik Robert Smith a két és háromnegyed órás zenei tûzijáték végén. Egy neve elhallgatását kérô illetékes elmondta, hogy Robiék civilben kiállhatatlanul hisztisek voltak: a szállodában angol kolbászt kértek reggelire (Szegeden…), és nem felelt meg nekik a színpad meg a szerkó, pedig pont’ olyat kértek. De egy ilyen koncert után ez kurvára nem érdekes.
Magyar áfium
1989. május 26., Kisstadion
A magyarországi goth-hullám betetôzése – 15 000 feketébe öltözött fiatal lepi el a rendszerváltás küszöbén a budapesti utcákat.
2002. augusztus, Sziget Fesztivál
Kissé haloványra sikeredett koncert jórészt a szagtalan Bloodflowersre épült. És közben
az esô is eleredt.
2005. augusztus 26.
Szenzációs koncert, több ráadásblokkal. Vissza a gyökerekhez.
Az elsô két koncert egyébként megjelent kalózlemezen. Nyilván a szegedit is kiadja valaki.
2005. okt. 10. 16:23 | Profil | wan2
Még nincsenek hozzászólások.
Hozzászólnék
A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelezõ, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van freeblogos felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.