05-12-16
A hónap lemeze - Yonderboi: Splendid Isolation
A kezdet népmesei. Egy teljességgel ismeretlen, lelkes és kíváncsi mernyei fiú (elôtte sokan azt se tudtuk, merre kéne Mernyének venni az irányt), aki akkor még fél lábbal szinte tinédzser volt, otthon, a négy fal melegében összebarkácsolta Shallow And Profound címû nagylemezét.
Némi segítséggel persze, de mindent mégis úgy, ahogy ô azt elképzelte. Elégedett volt, de azt azért ô sem gondolta volna, hogy ennek a melankolikus hangvételû, szomorkás szenvedéllyel teli, filmzeneszerû albumnak köszönhetôen nemhogy egy ország, de az egész világ megismeri
a nevét. Öt évvel ezelôtt egy csapásra megtörtént vele mindaz, ami másnak, a legtöbbnek mûvésznek egy élet munkája, de legalábbis hosszú évek eredménye: az alkotói happy end. Szerencsére nagyon sok a jó lemez, de kevés a legjobb, és jól is van ez így. A Shallow And Profound viszont mérlegelés nélkül az utóbbi besorolás alá esik, még akkor is, ha lehet rajta fogást találni. Bár tegyük hozzá, perverz módon ezek a hibák és fésületlenségek inkább csak növelik a lemez erejét, semmint csorbítják.
Hôsünkkel megfordult a világ. Munkájáért cserébe megérdemelten és szépen megajándékozta a sors. Adott neki népszerûséget, elismertséget, örök életre szóló alkotói szabadságot és mellé az egész világot. De ez csak az egyik oldal. Amikor valami ennyire beüt, amikor valami ennyire jó, mint a Shallow And Profound, akkor nehéz lehet az árnyékából bármerre is kimozdulni. Miközben az emberek meg egyre csak erre várnak. És miközben a tudálékos újságírók világszerte arról faggatnak, mikor lesz már kész az új lemez, és mi is lesz rajta pontosan. Milyen zene? Downtempo megint, ugye? Vagy valami újabb nagy dobás? Yonderboinak többszörös parát jelenthetett a második album. Három évig eleve nem is tudott elszakadni az elsôtôl: zenekart szervezett, begyakoroltak, aztán koncerteztek orrba-szájba itthon is meg külföldön. A mernyei fiatalember nem zavarodott össze. Okos volt és türelmes. Csöndben gyûjtötte magában a hangokat és dallamokat, lassan érlelte ôket, hogy aztán a kellô pillanatban állhasson elô velük.
Neki lett igaza.
A Splendid Isolation nem olyan, mint a Shallow And Profound. Bár van rajta az is, mégse egy downtempo lemez. Hanem amolyan új évezred eleji, sokféle stílusból kiöntött hibrid popalbum. A lemez elsô harmadában (az elsô három szám) Yonderboi felveszi a Shallow And Profound után földre dobott fonalat. Az All We Go To Hell döbbenetesen erôs kezdése után a következô két számmal megtorpan a lemez, az Amor és az Eyes For You jó, de csupán köztes darabok. Mielôtt azonban zavarba jönnénk, következik a leghosszabb, középsô szakasz, ahol a lemez gellert kapva új irányt vesz fel. Yonderboi gitáros-énekes dalai következnek (plusz a Motor címû instrumentális darabot is ide sorolnám). Ezek is zavarba hozzák az embert, de egészen más miatt, mint a lemeznyitó downtempózás. Egyfelôl váratlanul érnek, ami jó érzés. Másfelôl viszont túl sok az áthallás – és itt most nem sak arra gondolok, hogy Szûcs Krisztiánnak annyira karakteres a hangja és az énekstílusa, hogy énekeljen bárhol, mindenhol úgy hangzik, mint egy HS7-remix. De itt kísért az egykori alkotótárs, Zságer Balázs jelenlegi szelleme éppúgy, mint a Coldplayé vagy Kid Locoé (Kill Your Darlings). Ugyanakkor viszont elsô osztályú gitáros popdal valamennyi, finomra megmunkált apró gyémántocskák. Nehéz lenne kislemez-slágert választani közülük, de én talán a People Always Talk About The Weatherre szavaznék.
Azonban hátra van még a feketeleves, a lemezt záró utolsó négy szám. Ezek miatt, kedves mernyei László, már érdemes volt élned, és mindazoknak is, akiknek volt vagy még csak lesz szerencséjük hallani. Az elsô számban beígért döbbenet itt bomlik ki, és közben az eddig kísértô zavarodottságunk is semmivé foszlik. Az utolsó négy számban kap valódi súlyt a lemez, ez itt a megoldás helye, ahol megmutatja magát a lényeg. Talán ez az út, amerre Yonderboi továbbhalad. Ez majd a harmadik lemezen derül ki, ami miatt már most izgulhatunk: reméljük, nem kell rá újabb öt évet várni.
Bobdetroit
Yonderboi
Splendid Isolation
Mole/CLS
58 perc | 13 szám
2005. dec. 16. 17:19 | Cooltúrpláza | wan2
Még nincsenek hozzászólások.
Hozzászólnék
A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelezõ, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van freeblogos felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.