05-12-16
WAN2 - Best Of 2005.
Íme a WAN2 év végi összesített albumlistájának első öt helyezettje! A teljes listát a WAN2 decemberi dupla számában találhatjátok.1. Az év albuma
E pillanatban az Arcade Fire-ért rajong a fél világ – többek közt David Bowie, a Coldplay (amelynek tagjai szerint a Funeral a legjobb lemez, amit az utóbbi idôben hallottak) vagy
a U2 (mely koncertbevezetô zenéjének választotta a zenekar egyik dalát). Mi van? Az van, hogy tényleg az Arcade Fire Funeral címû albuma az év lemeze.
Arcade Fire: Funeral
Rough Trade / CLS
Az Arcade Fire és az Arcade Fire Funeral címû albuma a rakenroll lelkiismeretérôl szól – már ha létezik ilyen. Oké, csak egy kicsit ne legyünk cinikusak és gondoljuk azt, hogy igen, létezik. A Funeral ilyen értelemben, azon túl, hogy nagyszerû dalok gyûjteménye, visszaadja a hitet, hogy léteznek még egyéni hangvételû, a zeneipar durva és finomabb, mainstream és indie manipulációitól mentes, valóban intuitív, valóban érdekes, valóban „házi készítésû” könnyûzenei mûvek. Persze nem arról van szó, hogy a Funeral dalait alkotó elemeket ne hallottuk volna már az elmúlt évtizedek könnyûzenéjében – hiszen van itt minden: poszt punk, new wave és poszt-new wave, U2-s big music, pixies-es power pop, bowie-s és Roxy Music-os 70-es évek, folk-rock, Talking Heads és Neil Young, szóval tényleg egy igazi katyvasz –, hanem arról, hogy amit kapunk, az egy üdítôen izgalmas kontextus, játék a betûkkel, ráadásul úgy, hogy a végeredmény nem patikamérlegen kiszámított, hatásvadász cucc, hanem valóban új minôség. Az öttagú kanadai, közelebbrôl montreali zenekar – melynek „közepe” egy házaspár, Win Butler és Régine Chassagne – persze nem csak ettôl jó. Naná: attól igazán jó, hogy a Funeral címû albumon – melyhez az ihletet groteszk módon részben tényleg a családban és a rokoni körben bekövetkezett halálesetek adták – egyik dal jobb, mint a másik. A siker azonban nem lenne teljes, ha a magukkal ragadó dalok nem magával ragadó elôadásmóddal párosulnának, márpedig Butlerék nem csak a további híveket és fanatikus rajongókat toborzó tavaszi klubturnén, hanem például a Conan O’Brien Show-ban is bebizonyították, hogy ôk nem a mainstreambe bekerülni szándékozó különös, ráadásul kanadai csodabogarak, alternatív Kelly Family. Itt a helyük közöttünk és nekünk is náluk. Csókacsalád.
VERSENYBEN VOLT
Beck: Guero
Bright Eyes: I’m Wide Awake It’s Morning
2.
dEUS: Pocket Revolution
V2 / CLS
Arra kérdésre, hogy „akkor mi, belgák hová álljunk?”, ez a válasz: tiszta erôvel a dEUS mögé. A teljes életmûvét újabb katartikus jelenetekkel felülíró dEUS a szakadék szélén táncolt,
a teljes szétesés fenyegette, amikor egy nagy ugrással a klasszikusok közé emelkedett. A Pocket Revolution zenei road movie, Tom Barman képtelen utazásainak reflexiói, amibe
az éjszakai vásárlások ugyanúgy beleférnek, mint az egész hétre szóló kétséges utazások és a jelenkori találkozás saját tegnapelôtti önmagaddal. A dEUS koncepciója a popkultúra legjobb giccseinek felcsiszolásával a maximum közelébe jutott. Az indító Bad Timing fantasztikusan építkezô, minden hallgatásnál új díszeket rejtô szám egészen a Pocket Revolutionig vezet el,
amely hivalkodó és kinyilatkozató, de önironikusan arról is informál, hogy a nagy változások eszméje utópia, a személyes forradalmat mindenki a saját zsebén keresztül vívhatja meg. Figyelem, a Pocket Revolution rejtélyes lemez! Elsô hallgatásra azt hiszed, a Nightshoppinggal véget ér, de legalábbis kifárad, ám ez nincs így. Egy kis kitérôvel a Sun Ra és a Nothing Really Ends újabb, eddig ismeretlen dimenziókba vezet el, oda, ahol csak a hippik és az ûrhajósok járnak.
L. N. T.
VERSENYBEN VOLT
Laurent Garnier: The Cloud Making Machine
The Mars Volta Frances The Mute
3.
Franz Ferdinand: You Could Have It So Much Better...
Domino / Neon
A trón örököseibôl a trónkövetelôvé vált zenekar minden igényt kielégítô, mindent eldöntô második lemeze színesebb, innovatívabb még az elsô, revelatívnak mondható megnyilatkozásuknál is. Alex Kapranos zenekara talán a legkarakteresebb popformációja az új évezred brit zeneiparának. A pop két legmarkánsabb irányát, a beat zenét és a new wave-et összeházasító fiúk új lemeze valóságos energiabomba. Olyan lefegyverzô, mint amilyen 1964-ben a A Hard Day’s Night volt, és olyan üdítôen kreatív, amilyen mondjuk a Talking Heads bemutatkozása. Ezzel az ellenállhatatlanul szimpatikus és intelligens új albumukkal magasabb osztályba léptek. Megtartották a tüskés, karcos hangzásukat, ugyanakkor a armóniameneteket olyan simára csiszoltak, és annyi megnyerô popslágert hordtak fel az albumra, hogy aki erre is nemet mond, az csak egy fôállású hideg fasz lehet. Hol a királynô, mikor ütik lovaggá ôket?
P. Z.
VERSENYBEN VOLT
The Bravery: The Bravery
Mother & The Addicts: Take The Lovers Home Tonight
4.
Sigur Rós: Takk...
EMI
A Takk... az idei év egyik legvalószínûtlenebb albuma a világ egyik legvalószínûtlenebb zenekarától. Amennyire távol van Reykjavík mindentôl, annyira van távol a Sigur Rós attitûdje és stílusa, hangszerelési és dalszerkesztési metódusa, zeneértelmezése és minden más a mai könnyûzenei színtér bármely más produktumától. A Takk... csakúgy, mint a Sigur Rós eddigi csúcsmûve, a ( ), a könnyûzenei szerkesztéstôl idegen, tulajdonképpen komolyzenei vagy kortárs zenei attitûddel készült, kábé olyan rendezett hangkollázsok rokona – nem feltétlenül stílusában, inkább ihletettségében és hangulatában –, mint Pink Floyd Ummagummája, vagy a Talk Talk kései jazzbôl, noise-ból és ambient textúrákból gyúrt cuccai. A Takk... persze nem „beállt” pszichedélia, hanem fegyelmezett és logikus módon felépített, ugyanakkor gyermeki játékossággal adagolt és rendezgetett elszállás. Nincsenek verzék és nincsenek refrének, nincsenek klasszikus módon prezentált hangszerek sem – egy egészen más dimenzió van.
_ener
VERSENYBEN VOLT
Sufjan Stevens: Come On Feel The Illinoise
Saint Etienne: Tales From Turnpike
5.
Nine Inch Nails: With Teeth
Universal
Trent Reznor az ôrültekháza leghálásabb lakója: túl van mindenen, de még mindig tud valami újat mutatni a legambiciózusabb elmeorvosoknak. A With Teeth a szokásos elôzmények teljesítésével készült album – egy elviselhetetlen nap önmarcangoló, bambán maguk elé bámuló hôsökkel, tökéletes cinizmussal. Az All The Love In The World kitûnô szerelmes dal
a neurózisban és reménytelenségben utazóknak, a The Collector pedig az élet felett lebegôk brutális himnusza. A With Teeth nem tartozik a NIN állati ösztönöket kiváltó iparmûvészeti remekei közé, noha a hangsúlyok természetesen a negatív tartományban rezonálnak, ám a ridegség inkább az izgalmak atmoszférikus teljesítésére játszik, semmint a romboló hatásokra.
Azért is különös figyelemre érdemes munka, mert elhajlások és elkötelezettség nélkül befogadható, az olyan számok pedig mint a The Hand That Feeds és a bravúros Beside You In Time az ôrületbe kergetnek. És akkor még egyszer sem hallgattad meg az év legsötétebb, legtekintélyesebb darabját, az Every Day Is Exactly The Same-t.
L. N. T.
VERSENYBEN VOLT
Regina Spector: Soviet Kitsch
Bloc Party Silent Alarm
2005. dec. 16. 16:10 | Cooltúrpláza | wan2
Még nincsenek hozzászólások.
Hozzászólnék
A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelezõ, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van freeblogos felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.