05-12-19
Holt költők társasága - dEUS és Sigur Rós
Szeretném megcáfolni azt a köztévedésre épülô, azt az álmok közé tartozó kulturális definíciót, amely nem veszi figyelembe a realitásokat. Így hangzik: „A zene nem ismer határokat.” Az igazság ezzel szemben az, hogy a zene igenis ismer határokat, sôt, a szigorúan ôrzött határoknál megijed és visszafordul.
Novemberben két zenekar is megkezdte aktuális lemezének promóciós turnéját Európában. Mindkettô a hülyeséggel minden felületet beborító popiparral szemben még mindig a céhesedésben látja a megoldást, annak ellenére, hogy jelenleg ellentétes utat járnak be. Az Izlandi Köztársaság büszkesége, a Sigur Rós – ideje lenne az ország honlapján a „Büszkeségeink” plakáton Björk mellett feltüntetni ôket is! – a ( ) album kritikai sikere után az EMI-nál a prioritások, vagyis a kiemelten támogatott elôadók közé került, és bár nyilván a Robbie Williamsre költött promóösszeg töredékét sem nyújtják át nekik, vigyázniuk
kellett, nehogy a kiadói elvárások tarthatatlan mûvészi kompromisszumokat is hozzanak. 
A Belga Királyság büszkeségei, a dEUS otthagyta a Universal kiadót (vagy kirúgták ôket) és a minôségi repertoárral rendelkezô V2-höz szerzôdött, ahol viszont tényleg nincs meg az elôbb említett kompromisszumok veszélye.
A Sigur Rós Magyarországon egy doboz lemezt adott el, az 25 darab, az alternatív hálózatban elment ugyanennyi, szóval nem „fog bearanyozódni”. Ezzel szemben benne van a szívekben és a lelkekben, a sigurrószosok matricákat hagynak a közlekedési táblák oszlopain, holtköltôktársaságát játszanak, elôbb-utóbb lesz szamizdat is, és ennek meg lesz az eredménye. Az egykor baráti NDK falanszterében, Drezdában (lásd még: Ötös számú vágóhíd) sokkal elôrébb tartanak. Drezda legjelentôsebb kulturális emlékei közé a tavaly nyakig vízben álló Zwinger és a Dynamo volt futballistája, Kreische tartozik, az utóbbi találmányai közül a leghíresebb a bundesliga frizura. A városban van még rengeteg H&M üzlet, Saturn bolt (a bécsinél gyengébb minôségû választékkal), valamint a szétbombázott Frauenkirche is újjáépült, mellette viszont ott a Kulturpalast. A Sigur Rós – mint a késôbbiekben kiderült: szakértô és teljes áhítatban figyelô közönsége – vegyes: fiatalok, középkorúak, öregebbek, férfiak, nôk, bárki, akinek van ízlése. A bejáratnál a zenekar barátai árulják a pólókat. Azok a pólók, amelyeket a zenekar tagjai saját kezûleg gyártottak és az anyagba beleszôtték a friss izlandi levegôt is, 50 bungeszba kerülnek, a futószalagosok 25-be. Az árak a koncert végén sem változnak, amikor ugyanezeket a cuccokat a Sigur Rós egyik aznap ügyeletes tagjától lehet megvásárolni, ma például Jontól, a Sigur Rós énekes-gitárosától meg mindenesétôl. Neki elôtte viszont még volt dolga önmagával és a közönséggel.
A Sigur Rós koncertje olyan, amilyenek a lemezeik. A csendet megtámadják alig hallható, aztán egyre erôsebb zörejek és hangok, majd átveszik az uralmat, hogy aztán ismét a csend gyôzedelmeskedjen. A csendnek a hang nélkül persze nincs értelme, körbe-körbe jár az egész, ezért nincs is címe a legtöbb SR-számnak. Amikor a ( ) album hét tétele közül a harmadikat játsszák, a szám vége felé van egy egyperces csend, ami a televízió-rajongók halála, itt azonban egyáltalán nem fölösleges gesztus, egyszerûen kell egy hosszabb lélegzetvétel. Igaza van Will Smith-nek: az életet nem az határozza meg, hogy hányszor veszel levegôt, hanem az, hányszor akad el a lélegzeted. A SR-koncerten sok ilyen kivételes pillanat van, hiszen teljesen egyedi az egész: ilyen zenét és a hozzá kapcsolódó maszatos filmillusztrációkat nem csinál rajtuk kívül senki más. Van persze olyan vélemény is, hogy Jon kurva modorosan énekel a saját maga gyártotta nyelven azon az elviselhetetlen fiúhangon, ami igaz is, mert ez a Sigur Rós lényege, a kisfiúból kiszakadó sóhaj egy olyan lányt akar megkeresni, aki annyira messze van, hogy talán nincs is, akárcsak a Sigur Rós magyar közönsége.
A dEUS a Sigur Róshoz hasonló erômû, ugyanazt termeli, amivel mûködik: a lélek energiáját. A különbség annyi, hogy a dEUS a szennyezettebb Belgiumból jött, a környezetszennyezés elpusztította a tagok egy részét, és mára csak – ahogy a wan2-ban máshol bôvebben is olvashatjátok – Klaas Janzoons és a patkányok túlélési technikáját birtokló Tom Barman maradt meg. Most jött ki a Pocket Revolution, öt év után az elsô stúdióalbum, amelyen az utolsó szám ugyanaz a Nothing Really Ends, ami 2001-es kislemez-gyûjtemény záródarabja is volt. Az elmúlt négy évben ez a dal nemcsak, hogy semmit nem öregedett, hanem visszafiatalodott és például ilyen szép dal egy sincs az agyondicsért Coldplay-lemezen.
Pedig a Nothing Really Endsnél szebb dal van a Pocket Revolutionön: a valószínûtlen dimenziókban lebegô Include Me Out.
A koncert az új albumra épül, mindenféle hókuszpókusz nélkül a címadó számmal kezdôdik. Nagyon jó kezdés, ám az ismét szakértô közönség szerint a Bad Timingnál nincs jobb. Tom azonban megfordította a konvencionális koncertsorrendet, a Bad Timing a végére került, és a döntés nemcsak érthetô, hanem jó volt. A közönség egyébként nem csak kívülrôl tudja az összes dEUS-számot, a zenekar és a nép imádja egymást, ami teljesen indokolt, ám furcsa érzelmi ügy egy olyan embertôl, aki nemrég jött le a heroinról meg minden másról. A lényeg, hogy minden van ahhoz, hogy mindenkinek jó legyen. A dEUS a két óra alatt eljátssza a Nightshoppingot, az Instant Streetet, az általam nem nagyon kedvelt Rosest (ez alatt bealmdudlereztem, így nem tudom, elnyomták-e a The Ideal Crash-t és a Sister Dew-t), a Theme From Turnpike-t és a tökéletesen kaotikus Via-t is. Az elôadás a korrektnél sokkal erôsebb, a revelatívnál kicsit gyengébb volt, de amikor meghallottam a Sun Ra-t és a Bad Timingot, számomra egyben tökéletesen megnyugtató is. Persze visszajöttek, és a legeslegvégén mi más is jöhetett, mint a Suds&Soda. A közönség tíz centiméterrel lebegett az Arena padlózata fölött, és még sokáig nem is akart talajt fogni. Kifelé menet azon gondolkoztam, mi lett volna dEUSon mondjuk a PeCsában? Valószínûleg semmi. Meg azon
is gondolkoztam, miért van az, hogy tíz osztrákból kilencnek se gyufája, se öngyújtója, úgy
hogy tüzet kizárólag mi tudtunk nekik biztosítani. A határ felé megbeszéltük, hogy ez azért lehet, mert mi ôrizzük a lángot. Azon kívül viszont semmi mást.
Ligeti Nagy Tamás
Hely Arena
Idô november 18.
Nézôszám 1000
Jegyár 23 euró
Sigur Rós
Drezda
Hely Kulturpalast
Idô november 5.
Nézôszám 2000
Jegyár 24–35 euró
2005. dec. 19. 12:13 | Élővilág | wan2
Még nincsenek hozzászólások.
Hozzászólnék
A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelezõ, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van freeblogos felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.