06-02-06
A hónap lemeze 1. - Quimby, Másfél
Erős hazai: a Quimby visszatér, a Másfél kardot ránt. A WAN2 lemezkritikái.
A képzett beteg
Quimby: Kilégzés
Tom-Tom Records
58 perc | 17 szám
3.5/5
A Káosz amigos után a Quimbyvel történt, ami történt, már nem érdekes. Az egyedül fontos az új album. A Kilégzésnek többek között arra a kérdésre kellett válaszolnia, hogy egy popzenekart a megrázkódtatás vagy a megtisztulás termékenyíti-e meg. Nincs válasz. A végtermék nem lehet más, mint a katarzis vagy az érdektelenség.
Ha a visszahúzódóbb években Kiss Tibi akarata érvényesült volna Quimbyben, most egy csoport depressziós, narkomán és pikszolepsziás lemezét kéne hallgatnunk, olyasmit, mint a Babyshambles. Kiss Tibi a tavaly év végi Wan2-interjúban az elvonulása után, de már a visszatérését elôkészítô kisgenerálról, gyújtásbeállításról beszélt. Túl van rajta, a mûvelet befejezôdött. A maradék néhány kuruzslással kapcsolatos szövegtöredék és kész metafora a beavatkozásról meg egy úgynevezett olvadó biztosíték a CD-tok gerincébe csúsztatva.
A jelek szerint Kiss Tibi elfogadta, hogy az élet utasításait be kell tartani: jobb arányok ébrenlét és alvás, ivás és szárazság, drogok és vitaminok, semmittevés és munka között. A Kilégzés profi üzemmódban született album. A Quimby felkérést kapott a Vízkereszt, vagy amit akartok zenei illusztrációinak elkészítésére és eljátszására, voltak érlelt számok és írtak újakat is, nem álltak le egy pillanatra sem. A Kilégzést az új kiadó jó stúdiójában, fegyelmezett munkával, a rendezettségbôl visszakövetkeztethetôen kész számok birtokában vették fel, és a decemberi PeCsa-koncerten látottak alapján elmondható: az album anyagát kedvezôen fogadta az egyébként meg teljesen elfogult közönség. Persze, egy olyan zenekarnak milyen közönsége legyen, ha nem elfogult, amelyikben az énekes a magyar popban szinte egyedül képes arra, hogy az álomvilágból a valóságba átvezetô szövegeket magához térítô döccenôk nélkül írja meg, és ezzel a nyelvet úgy vezeti vissza eredeti formájához, hogy útközben egyetlen hallgatóját sem veszíti el. Ehhez még ott van a sárm, a legkedveltebb attitûd, az alig létezô érvényesülési forma, a törékeny férfi tragika, amitôl megôrülnek a lányok és elbujdosnak szégyenükben a tehetségtelen fiúk.
A zenekar tökéletes partnernek tûnik Kiss Tibi aktuális programja megvalósításához, ugyanis általában zenekarként és kísérôként viselkednek, a legerôsebb helyeken, bizonyos számokban (Csáki Pityu bá' balladája, Legyen vörös, Kamikaze bárány) viszont hiperaktívan játszanak. A Quimby belsô titkai közé tartozik egy perfekt rádiósláger, a teljes egészében Kiss Tibi szerzemény, az Autó a szerpentinen. Ebben a számban már a kompromisszumkészség is benne van, J. J. Cale-es gitárok, country ritmus, esetleg egy kis Corrs is – ha meg nem sértek ezzel bárkit. A színházi elôadásra született, megigazított dalok és a Kilégzés további darabjai között semmiféle egyensúly nincs, egyértelmûen az utóbbiak az erôsebbek. A Csáki Pityu bá' balladája („Mit tetszik itt keresni / Tán csak nem egy lejtôt) a lemez legjobb darabja, Tibi teljesen elszabadultan énekli, pimasz, ironikus, állat módon szól, a Hammond-szerû cucc szétveri, de egybe is építi. Jó darab a Kamikaze bárány is, bár az nem tûnik jó megoldásnak, hogy a gitárszólót egyszerûen a trombitaszóló váltja fel, pláne ha az a Sehol sem talállakban megismétlôdik. A Legyen vörös tipikus romantikus szám öngyilkos szerelmeseknek, és – mint általában a lemez személyes darabjai –, nemcsak elegáns, könnyed, hanem korábbról ismerôs az albumzáró Viharon túl, szélcsenden innen. Borges szerint az emberek azért hallgatták szívesen sok évszázadon át a történetet Trójáról meg Odüsszeuszról, mert nem volt más mese, nem volt más mesélô sem. A Kilégzésen újra itt van minden történet (Don Quijote-val a szükségesnél eggyel több is), megjelenik benne minden hôs: Johnny Cash, Tom Waits, J. J. Cale, Cseh Tamás, Country Joe Mc Donald és mindenekelôtt Kiss Tibi, és nem eléggé a Quimby, a társaság, amelynek tagjai nem mindig uralták a Kilégzést. A Quimby nem adhat át mûanyagtokban lemezt (mert nem elég' art), csak papírtokban – lé nem számít. A borító és a booklet nagyjából rendes, de az elég kínos, amit Country Joe-ról írnak („Ironikus szövegvilága ma is frissítôen aktuálisnak hat.”). Azért minden maradt a régiben, talán az a nyugtalanító, kis gúnyos félmosoly, fintor vagy bármi tûnt el az arcokról. Vagy benôtte a borosta.
L. N. T.
Mások
Másfél: En garde!
A38
56 perc | 9 szám
3.5/5
A hazai tánc-rock egyik alapzenekara, a Másfél két év után jelentkezik új lemezzel, s az En garde! teljes fegyverzetében mutatja a 2002-es tagcserék után új életre kapott zenekart. Akkor a csellista Salamon Eszter és a hangzás egyik legfontosabb alappilléreként, az átlagtól bizony jócskán eltérô stílusban basszusgitározó Hegedûs János (Seki) „új ajánlatot kaptak a metrón utazó ígéretes nagyhaltól”, s bizony nélkülük a Másfélnek újra ki kellett találnia magát. A legutóbbi, Ballast címû album igazából még a két stáció közötti állapotról (élôben, az A38 „gyomrában”) készített pillanatfelvétel volt, régi kedvencek átfazonírozott verzióival, illetve újabb dalokkal, mostanra viszont már teljesen letisztult a kép. Nem kamu, de az új basszeros, Sabák Péter játéka ma már éppúgy meghatározó eleme a zenekar hangképének, mint Barnabás gitárjai, vagy éppen Levente szaxija, és nem érheti elmarasztalás a ritmusszekció „másik” felét (/harmadát/negyedét?), a dobos Ujj Zolit sem: ma a Másfél velük együtt az, ami. Vagyis egy lendületes, a korábbinál talán kicsit több zúzást, és egész biztosan hangsúlyosabb d'n'b-t zenéjébe importáló, az instrumentális témák mellett – a kor- és szaktárs Korai Örömhöz hasonlóan – immáron vokális témákkal is kacérkodó, ám mégis elsô pillanatban felismerhetô zenekar. S bár a Másfél persze sosem tartozott a könnyen emészthetô tucatslágereket gyártó bandák közé, a Lengyel–Hello Wien!–Mr.Kozlov nyitóhármas akár az utcán sétálgatóknak is biztosít némi muníciót…
Robert Paulsen
2006. febr. 6. 12:00 | Cooltúrpláza | wan2
Még nincsenek hozzászólások.
Hozzászólnék
A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelezõ, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van freeblogos felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.