A Délvidék egyik legérzékenyebb és legérdekesebb muzsikusa ismét Budapesten - a Művészetek Palotájának ajánlója.
Az 1990-es évek végén a háborús száműzetésből hazatérő Boris Kovač La Danza Apocalypsa Balcanica néven alakított zenekart. The Last Balkan Tango című lemezük azt a pillanatot próbálta megragadni, amelyet Piazzolla egykor a "nulla óra tangójának" nevezett: a kezdet és a vég közös drámaiságát. Megvolt ennek a hitele, és megvolt a súlya is a haldokló-újjászülető Újvidéken. Kovač mintha egy - a lebombázott Duna-hidak romjai közt - sodródó luxushajón szórakoztatta volna a nagyérdeműt, keringőkön, tangókon és balkáni népzenéken edzett kamarazenekarával.
Csak hát közben túlestünk az utolsó tangón, túlestünk az apokalipszisen, úgyhogy lépni kellett: "ugyanazt a véget" Kovač sem fújhatta tovább. Átkeresztelte hát La Campanellára a zenekarát, s immár arról muzsikálnak, hogy "mi újság az idő túlsó partján". Talán kevésbé felkavaró, de éppoly megindító "hírekkel" szolgálnak. Kicsivel erősebb a széljárás a mediterránium felől, de megvan a hangulata ennek a melegségnek is: az a belesimulós-nosztalgikus fajta, amikor a hallgatót egyszer csak körülveszi mindaz, amire már nem jutott idő.
Fotó: Dejan Djuragic
2006. febr. 6. 17:01 | Élővilág | wan2
A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelezõ, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van freeblogos felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.