A Horses az egyik legjobb album, evör. Harminc év távlatából is lélegzetelállító munka, egy kicsit sem kopott meg, egy kicsit sem lett poros.
Horses (Legacy Edition)
Sony/BMG
2 CD | 114 perc | 18 szám
A Horses az egyik legjobb album, evör. Harminc év távlatából is lélegzetelállító munka, egy kicsit sem kopott meg, egy kicsit sem lett poros, sôt: az elmúlt évek New York-i new wave-jét megidézô könnyûzenei ügyek, a Strokes, a Razorlight, a Yeah, Yeah, Yeahs, Wilco és társaik miatt aktuálisabb, mint valaha. Persze, nyilván az sem véletlen, hogy az újrakiadásra most került sor: erre mondják
– természetesen más jellegû dolgokról, más kontextusban –, hogy kedvezô geopolitikai helyzet.
A tizenévesként New Yorkba került, kezdetben egy könyvesboltban (egy másik New York-i kulcsfigurával, a Television-vezér, a Horses-on gitárosként közremûködô Tom Verlaine-nel együtt) dolgozó Patti Smith dalai folyamatos robbanásveszéllyel fenyegetô, felfokozottan lírai, többnyire a dalkezdésektôl a tetôpontokig exponenciálisan fokozódó dinamikájú urbánus szongok. Patti Smith dalaiban egyszerre van ott a szex, a drogok, a hiperaktivitás, a korabeli art-punkos, neonfényes New York-i látkép, Hendrix, Morrison, Arthur Rimbaud, William Burroughs, Jackson Pollock és oly' sok minden más. A korai, zongorával vagy egy gitárral kísért Patti Smith-koncertek után az énekesnô köré épült Patti Smith Group feszes és dögös, mint állat.
Ötbôl öt pont, nyilván.
A különleges kiadvány második korongja a (jókora adag) hab a tortán. Koncertlemez: extra korong extra történettel. Patti Smith a tavalyi év során felkérést kapott, hogy a Londonban megrendezésre kerülô néhánynapos Meltdown Fesztivál programját – melyet korábban Morrissey, még korábban meg David Bowie állított össze – 2005 nyarán ô töltse fel tartalommal. A sok nem mindennapi koncert között – többek közt a New York-i art-punk alapzenekara, a Patti Smith-hez ezer szállal kötôdô veterán Television fellépése mellett – így került színpadra a Royal Albert Hallban a Horses teljes anyaga. A speciális, tematikus koncerten a régi és új zenészekkel vegyesen felálló Patti Smith Group csupán a Horses-t adta elô elejétôl a végégig – nem is akárhogyan. Az elôadás úgy múltidézô, hogy nem nosztalgikus, hanem jelen idejû, erôtôl duzzadó performansz, nem búbánatos múltba révedés, hanem dögös, rakendrollos, költôi, improvizatív és izgalmas. A számos dinamikai tetôpont mellett a koncert legmegrázóbb pillanata az Elegie címû szám elôadása, benne egy különleges névsorolvasás, melyben Patti már elhunyt társutas szellemeit sorolja – két választott elôkép: Jim Morrison és Jimi Hendrix, a fotós jó barát és alkotótárs Robert Mapplethorpe, a bátyja, Todd Smith, néhai férje, a gitáros Fred „Sonic” Smith és az egykori Patti Smith Group-tag Richard Sohl neve hangzik el a hideglelôs dalban. Úgy, ahogy van, hibátlan dokumentum: a Horses természetesen önálló karmával rendelkezô cucc, nyilván nem is lehet másképp, máshogyan, másfajta intenzitással elôadni.
_ener
2006. febr. 6. 16:20 | Cooltúrpláza | wan2
A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelezõ, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van freeblogos felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.