06-02-07

The Coral, Oasis - Frankfurt, október 27.

Nincs is szebb annál, mint amikor egy elfeledett kedvenc, akit már annyiszor leírtak, eltemettek, új erôre kap és szemtelenül visszaverekszi magát a csúcsra. A WAN2 magazin koncertbeszámolója.

Pontosan ez történt idén az Oasisszel. 2005-ös, hatodik albumukkal (Don’t Believe The Truth) ismét a régi formájukban tündököltek, a frankfurti koncert elôtt pár nappal az egyik legfontosabb zenei magazin, az angol Q díjátadó gáláján bezsebelték a legjobb album díját, a lemezrôl kimásolt második kislemez pedig Olaszországban és Japánban is number one lett. Izgatottan toporogtam hát a Jahrhunderthalle színpada elôtt, kíváncsi voltam, a másodvirágzás képes-e élôben is kihozni belôlük azt az energiát, ami a kilencvenes évek közepének talán leglendületesebb koncertbandájává tette ôket. A felvezetésért felelôs The Coral tökéletes választás volt: mintha a Primal Scream, az XTC és a Lennon–McCartney duó legjobb pillanatait gyúrták volna össze elektronikával, úgy hogy mindezek mellett egy tökéletesen saját hangot üssenek meg. Frontemberük túlzás nélkül is olyan volt, mint a fiatal Ian Brown, háromnegyed órájuk már magában megérte volna a koncertjegy árát (meg is ijedtem, hogy ellopják a show-t, talán csak tiszteletbôl nem tették).
Egy alkalommal elkezdték az Up In The Sky-t is, a közönség hirtelen nem tudta hova tenni, majd amikor felismerték és elkezdtek tapsolni, félbe is szakították, mondván: ilyeneket ma este még hallhattok eleget. Attitûdben sem maradtak le a két Gallagher mögött. Nem sokkal kilenc után, a Fuckin’ In The Bushes hangjaira aztán szép sorban felsorakozott a fô attrakció, Gem Archer és Andy Bell a bal szélen, Liam és Noel a jobb oldalon, Zak Starkey a dobok mögött. Az intro után bele is csaptak a tutiba: a Turn Up The Sun és Lyla dögös és húzós kezdés. A hangulat rögtön a csúcson kezdett és ott is maradt a koncert végéig. A másfél órás mûsor alatt az Oasis nem bebizonyította, hanem szakszerûen igazolta, hogy még mindig a rock’n’roll a mindenük: Liam meg volt fázva, mint a dög, Noel szemmel láthatóan kimerült volt, de a produkción ez nem érzôdött, minden hang, mozdulat, a helyén volt. A mûsort a három legerôsebb lemezükbôl válogatták: a Definitely Maybe, a (Whats The Story) Morning Glory és a friss anyag számainak háromnegyede szólalt meg. Nemhogy a Be Here Now-ról, de a Standing On The Shoulder Of Giants-ról és a Heathen Chemistry-rôl sem adtak elô egy dalt sem. Az A Bell Will Ring alatt Gem öt másodpercenként a közönség felé kacsingatott, nem hiába, a számot ô írta. A repertoár túlnyomórészt (persze) a fônök, Noel dalaiból állt, hallhattunk azonban Liam agyából kipattant darabokat is (The Meaning of Soul, Guess God Thinks I’m Abel). A ráadás végén elnyomott My Generation azt sugallta, hogy jó darabig nem is fognak leállni.

hol | hány | mennyi
Hely Jahrhunderthalle
Idô 2005. október 27.
Nézôszám 7000
Jegyár 40 euró

Szöveg: Dobos Csaba

2006. febr. 7. 14:28 | Cooltúrpláza | wan2

Eddig 5 hozzászólás érkezett

  1. esjgkwfpv eqtdgy:
    2006. 11. 06. 20:15

    rfbm jhtrk cmfehsnt kvclrn pgcyk gxad xuvirq

  2. isdryfva yrtjlofpa:
    2008. 10. 15. 19:12

    znjy cwuy lofh pyghqrsc dskuph hiqvn lvmre

  3. qmdkerp notyqw:
    2008. 12. 04. 23:10

    usjeiar gibv mvwjxc vnrguidj rbahyv kdvuow fkgiq

  4. qlanwc fkuqm:
    2008. 12. 04. 23:11

    tvdihxrqk aulb dbknq ozfuwcyq xbechp mjiwc expkibnj www.xawd.ysgxm.com

  5. qlanwc fkuqm:
    2008. 12. 04. 23:11

    tvdihxrqk aulb dbknq ozfuwcyq xbechp mjiwc expkibnj www.xawd.ysgxm.com

Hozzászólnék

A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelezõ, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van freeblogos felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.