06-03-03
A lustaság jelentősége - Noel Gallagher-interjú
A WAN2 magazin interjúja az idősebb Gallagher-bratyóval. Oasis-en innen is túl.A lustaság jelentôsége
Bevérzett szemek, hiányos fogsor, szétvert riportszoba, életéért könyörgô újságíró, hisztériás groupik halálsikolya, lehúgyozott management. Valami nagyon nincs rendben; a bulvárgyönyörök tünetei ezúttal mégsem jelentkeznek, ma senkinek sem volt kedve baszogatni az Oasist. A hermetikus környezetben a startra kész stuff a legzajosabb, a büdös, világuralomra törô gyerekek kimaradtak az elôkészületekbôl. Liam Gallagher egy villanásra, Noel hosszabb idôre, itt és most. Pecsétgyûrû, farmerburok, koncert elôtti nyugalom, átlagos semmittevés: a mosolyokat meghagyja a sajtónak, kötözködés helyett is inkább beszél, közvetlenül; faszkalapokról, elfoglaltságról, elégedetlenségrôl, normális életrôl, fair playrôl és arról, ami csak a zenén keresztül megismerhetô.
interjú mct nagy dániel
- Egy interjúban azt mondtad, hogy az Oasis a világ legjelentôsebb zenekara. Ha ezt komolyan gondolod, miért nem léptetek fel a Live8-on? A cél mégiscsak a világ megmentése volt, nem?
- Elsôsorban azért, mert nem pénzgyûjtés céljából szervezték, hanem valami más idióta megfontolásból. Igazából nem is tudom, miért. Bob Geldof saját magáért csinálta, és nekem úgy tûnt, a többiek is. Semmi pénz nem gyûlt össze úgynevezett segítség címén. Nekem az egész teljesen értelmetlennek tûnt. Ôk azt mondták, hogy politikai elhivatottságból csinálták.
- Titeket ez nem mozgat meg?
- Nem is tudom, mi az általuk agyonhangoztatott politikai elhivatottság… Szerinted?
- Talán az amirôl, Thom York, Chris Martin és...
- Ok, nézzünk innen a dolgot. Mit értek el egyáltalán? Minket ez nem fogott meg, ha csatlakoznánk, nekünk az egész csak kibaszott idôpocsékolás lenne. Ott van a Coldplay, a U2, Robbie Williams, Madonna: ehhez kurvára nem kell az Oasis.
- Akkor mi is az Oasis? Manapság elég sokan utánozzák a stílusotokat, zenében, kiállásban. Mégis, mitôl vagytok ti olyan kurva egyediek?
- Fingom sincs. Ha tudnám, boldog ember lennék. Én talán azért, mert számokat írok és nem éneklem ôket, de ez sem teljesen igaz. Talán a hozzáállásunk. Nem rocksztárként tekintünk magunkra, nincs világmegmentô küldetésünk, mint Thom Yorknak, Chris Martinnak, Bono-nak vagy Bob Geldofnak. Az Oasis mögött nincs igazi Nagy Koncepció. A Coldplay mögött van, Fair Trade, kibaszott Fair Trade. A Radiohead csak George Bush-ról szövegel, a U2-nál a világ van a középpontban. Ezért nem mondom meg sosem, hogy mirôl szólnak a számaim, az a fontos,
amit a rajongóknak jelentenek. Nem magamnak, nektek írok.
- Szóval, nem tekintitek magatokat profetikus rockikonoknak?
- A színpadon rocksztár vagyok. Ha leugrom a sarki boltba zöldségért, tejért, kenyérért, cukorért vagy müzliért az ötéves lányomnak, már nem vagyok rocksztár, hanem egy hétköznapi srác. Ha valaki odajön hozzám a boltban, és autogramot kér, persze aláírok. A közös fotó az már más, azt nem szeretem, és neked sem engedem, mert úgy látom: nem a közös fotóért jöttél. A hétköznapi emberek életét élem; egyedül viszem le a szemetet, én takarítok, nincs sofôröm vagy kibaszott bejárónôm, az életemhez nem kell segítség. A zenémet is ez határozza meg, ezért vonzó sokak számára. Mások meg nyilván ezért utálják.
- Voltál a legutóbbi Manchester City–ManUnited meccsen?
- Naná, fantasztikus volt.
- Ki a jobb most Manchesterben?
- A United nyeri az összes díjat, ôk Európa egyik legjobb csapata, kijár nekik a tisztelet, de kurvára utálom ôket. Faszkalapok!
- Rooney-t sem bírod?
- Kurvára gyûlölöm, akkor is, amikor a válogatottban játszik.
- Még mindig írsz verseket?
- Igen. Sokat beszélek arról, hogyan születnek a verseim. Szavakat írok le, összerakom, kiegészítem ôket, kipróbálom ôket egy dalszövegben, újra átfutom, módosítom és megszületik a vers.
- Kiadod?
- Nem vagyok olyan nagyra törô, mint Madonna, aki imádja mutogatni a „saját” könyveit. Van egy rakat szövegem, amiket talán egyszer valamire felhasználhatok. Némelyik rendben van, a többségük gáz.
- Mit gondolsz egy Oasis-filmrôl a Johnny Cash-mozi sikerébôl kiindulva? Ütne?
- Nem a mi világunk. Nem éreznénk tôle jobban magunkat. Johnny Cash nem volt olyan kibaszott jó. Mindenki odavan érte, de nekem nem jelent semmit az öreg.
- És a rajongóknak? Ôk minél többet akarnak tudni rólatok.
- A rajongók?! Hát persze! Minden, amit meg akarsz tudni rólam, vagy az Oasisrôl, benne van a zenénkben. Egy kicsit gyáva dolog kijelenteni, de nincs benne túl sok tartalom. A zenénk nem szól a világ nagy problémáiról, politikáról, nincs külön véleményem a szexrôl, a drogokról vagy a vallásról. Engem csak a zene érdekel. Ha idôsebb leszek, majd változik errôl a véleményem, talán. Most beszélünk, most így gondolom. Egyébként a Neil Young- és a John Lydon-biográfiák bejönnek, és persze a Who.
- A Be Here Now megjelenése után azt mondtad, sokan elégedetlenek voltak, a lemez meg leginkább egy kokaintúladagolásos fickó delíriumának soundtrackjére emlékeztetett.
- Még mindig így gondolod? Leginkább én voltam csalódott. Az elsô szám, a Do You Know What I Mean túl hosszú, a másodiknak és a harmadiknak pedig semmi értelme. Persze, ha valaki azzal jön, hogy ez a kedvenc albuma, annak kurvára örülök, és jobban érzem magam tôle. De ez nem az a lemez, amit sokszor újrahallgatok. A legjobb számok, amiket valaha írtam a Standing On The Shoulder Of Giants-en vannak, ami a legkevésbé kedvelt Oasis-album. Mindenkinek megvan a maga kedvence, és ez eltérhet attól, amit én tartok a legjobbnak.
- Az All Around The World, a Wonderwall, a Don’t Look Back In Anger, és még sorolhatnám, ezek a britpop nagy himnuszai, nem? Értem, mire gondolsz, de szerintem a Wonderwall abszolút nem ez a kategória, a Don’t Look Back In Anger vagy a Live Forever viszont tényleg.
- Mit gondolsz, melyik a legjobb Oasis-szám? Melyik fejez ki titeket a legjobban?
- Nálam elsô a Masterplan, aztán a Rock And Roll Star. A Songbird-öt ugyan nem én írtam, de ettôl még egész jó. Egyébként az összes többi számunk fasza.
- Sokan azt mondják, hogy a Don’t Believe The Truth az Oasis nagy visszatérése. Igazuk van?
- Azért mondják, mert egy ideig távol voltunk: három évig a stúdiónkban dolgoztunk. A nagy visszatérés elôtt fel kell oszlani, igaz? Ez nem történt meg, a lemezfelvételt is kurvára élveztük. Ha ezt a nagy visszatérésnek akarják nevezni, tegyék, leszarom. Örülök, hogy az új lemez beszédtéma.
- Említetted, hogy titeket igazán a zene és a szövegek alapján lehet megismerni. A Don’t Believe The Truth-ról a leginkább félreértett Importance Of Being Idle mit hordoz?
- A lustaságról szól. A világban zajló nagy szart mindig a túl elfoglalt emberek csinálják. Képzeld csak el, mi lenne, ha George Bush kivenne egy szabadnapot? Vagy ha Tony Blair többet vakációzna? Jót tenne nekik is, nekünk is. Jobb néha ágyban maradni, mert ha ott maradsz, nem keveredsz bajba. Mindenki lazítson! Vegyél ki egy szabadnapot, igyál egy teát, bámulj ki az ablakon!
- Szóval a Start A Revolution From Your Bed még mindig érvényben van?
- Örökké! A lustaságnak azonban van hátulütôje is. Még sosem járkáltam Bécsben, de mindig is érdekelt a város. Tegnap este nagy tervekkel feküdtem le: holnap korán kelek, lezuhanyzom, megreggelizem és utána körbejárom a várost. Aztán felébredtem, és hagytam a faszba. Fetrengtem egy darabig, és mire felkeltem már rég elmúlt dél.
- Emlékszel még a magyarországi fellépésetekre? El akartok újra jönni?
- Budapest megmaradt. De egy fellépés nem csak rajtunk múlik. Én mennék tovább keletre.
- Fontos, hogy minél többször címlapon legyetek?
- A címlap Liam mûfaja. Ha kell, természetesen benne vagyok én is. Az interjúkat sem kedvelem igazán, utálom, ha a mikrofont és a kamerát a pofámba nyomják. Akkor érzem jól magam, ha nem baszogatnak.
2006. márc. 3. 15:42 | Cooltúrpláza | wan2
Még nincsenek hozzászólások.
Hozzászólnék
A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelezõ, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van freeblogos felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.