06-03-06
A HÓNAP albuma - Richard Ashcroft: Keys To The World
Amióta Richard Ashcroft otthagyta a Verve-t, ugyanaz a kérdés: írhat-e valaki az életében két nemzedéki himnuszt? A Bitter Sweet Symphony ugyanis kétségkívül az, plusz fôcím- és reklámzeneként annál is több. A példamutatóan magányos férfi, aki mezítláb nagyobbnak tûnika saját magasságánál, a harmadik albumával annak ellenére fontos, rejtélyes és tragikus hôs, hogy a Keys To The World egyértelmû nemmel válaszol a kérdésre.
Richard Ashcroft jól kommunikálható személyiség. Ha korábban tér észhez, a GAP arca és teste lehetett volna, de nem vitás, mindenki jobban járt, hogy a nagyobb leépülési idôt garantáló popzenét választotta. A lemez borítója Dennis Stock Life magazinban megjelent legendás James Dean-fotóját idézi, amelyen Dean Manhattanben egy nehéz éjszakát követô hajnalon valahonnan valahová megy, a szájában cigaretta van, a felöltôje szûk, de biztonságosan összetartja a törékeny, átfagyott testet. Annyira jó kép, hogy minden bizonnyal az élô James Deant ábrázolja. Az Ashcroft-fotó valószínûleg Kensingtonban, esetleg Wiganben készült, egy ugyancsak megfelelô helyen, ahol Lady Di és Benny Hill lakott, ám amíg James Dean történte valóságos eseményt rögzít, az Ashcroft-lemez fotója csak illusztráció. Illusztratív a tartalom is. A kompozíció a forma része, a forma lényege viszont maga a kompozíció. Dalokat kell írni az ismert tematikában, az attitûd és a tónus maradjon változatlan, tehát azonnal felismerhetô: ide kell egy kis Velvet Morning, oda jó lesz egy kis Lucky Man, máshová egy kis emlékeztetô a The Drugs Don't Work-bôl. 
A dermesztôen baljóslatú vonóstémákat hanghajlító gitárhang, az éneket egyszemélyes, sikongató kórus támogatja, ezek után ki meri azt állítani, hogy az új Richard Ashcroft nem a régi? A George Best emlékének ajánlott, harmadik Aschroft-album, a Keys To The World két Van Morrison ihletette számmal kezdôdik. A Why Not Nothing?-ben nincs fölösleges maszatolás, azonnal elindul, a világ sorsának befolyásolásáról – a mûvész kedvenc példája Diego Maradonának az angolok ellen kézzel szerzett gólja – szóló szöveg szellemesen kódolt. A szenvelgô, túlhangsúlyozott Music Is Power viszont olyan nevetséges programbeszéd a hitrôl, a tartásról meg mindenrôl, ami ennek az ellentéte, amit teljesen kezdô zenekarok ambiciózus költôi a megjelenés elôtt, biztos, ami biztos, a honlapjukon tesztelnek. Az elvesztegetett idôt a Break The Night With Colour csalja vissza: ez az elsô, minden szempontból meggyôzô szám. Tele van érzelemmel, ambiciózus, jó ízléssel díszített, Ashcroft hangja tökéletesen illeszkedik az alatta hallható valamilyen természetes zajhoz, spontán és oldott, szinte biztos, hogy gyorsan, kompromisszumok nélkül vették fel. Van még egy hasonló dal a lemezen: a fájdalmas Cry Til The Morning nagyon erôs, nagyon romantikus, nagyon a kilátástalan ébredésekrôl szól, és ha az ember az életében két nemzedéki himnuszt írhatna, akkor akár ez lehetne az egyik: de ha kettô között kéne dönteni, száz megkérdezettbôl százan nem ezt választanák.
A Keys To The World heroikus és rosszkedvû történetei annak a férfinek a feljegyzései, aki a Q magazinban megjelent interjúból kiolvashatóan még mindig nem tudta eldönteni, milyen jelvényt viseljen a farmerdzsekijén. „Szerelmes vagyok.” „Részeg vagyok.” „Depressziós vagyok.” „Drogfüggô vagyok.” „Banánt eszem.” „Sört és tejet iszom rá.” „Szeretem a feleségem.” „Szeretem a focit.” Egyszerûbbnek lenne, ha Ashcroft azt mondaná: „Én vagyok a jelvény.” Úgy tûnik azonban, nem lehet egy lemezzel egyszerre mindenkinek a kedvében járni. A címadó dalban benne van az album valamennyi problémája: túlszervezett, túlírt, túlreagált. Ashcroft ma azt állítja, a gitáros Nick McCabe még azelôtt távozott a Verve-bôl, hogymegszületett volna a Bitter Sweet Symphony, így a britpop egyik esszenciális darabja kizárólag az ô mûve. A Keys To The World cáfolatnak nem elég gyenge, bizonyítéknak nem elég határozott. Vagy akkor történt csoda, vagy most nem történt.
EMI
45 perc | 10 szám
L. N. T.
2006. márc. 6. 10:12 | Cooltúrpláza | wan2
Még nincsenek hozzászólások.
Hozzászólnék
A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelezõ, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van freeblogos felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.