06-04-14

A hónap lemeze: Anima, Amber

Két fontos hazai album, avagy erős hazai: Anima Sound System, Amber Smith

Lelkük rajta

Túl sok magozott cseresznye fogyasztása hányingert eredményez. A fejbôr egészségesen sosem hullik, maximum rohad, a szív összeaszalódik a romantikus erôszaktól. Az anarchiába vezetô úton a lövöldözôs hangulatban lévô elvakított lakosság émelyeg a puskaporszagtól, test és lélek közhelykettôse ápolásra szorul. A Make Love Not War korszaklefedô szlogenje újra érvényben van, emberhalmok helyett fagylaltalakú felhôk cikáznak az égen, a gépfegyver dugóspuskává alakul, az egykori agresszorok pöttyöslabdával gurigáznak celláikban. Az Anima Sound System két év átjáróház után újabb lemezzel tesz kísérletet annak igazolására, hogy az agy táncba igen, de Operabálba nem vihetô.

Anima Sound System
We Strike!
CLS
55 perc | 13 szám
4/5

Tavaly a magyar folk-dub rajongók kivételesen nem a superbrandnek számító Anima koncerten kaptak hisztériás rohamot; a zenekar egy Priegerrel és egy mézédes énekesnôvel lett rövidebb. A február huszonegyediki lemezbemutató hajózás is egy újabb Animát hozott; a Jeremy Thompson fémjelezte jamaicai beállás helyett az együttes infóosztó roma vonala küldte megalkuvás nélkül az ököl helyett agy szervcserére felszólító üzenetet. Az összes felállást felsorolni lehetetlen, a zenekar valóban tömeg sound systemként mûködik, a rotáció állandó, az elôadó-összetétel számtalan kombinációs lehetôséget kínál.
A lemez nagy részének keverô-tervezô-felépítô-vegyítô licence továbbra is Prieger Zsoltot és Németh Gergelyt illeti. A Clash Sandinista! trilógiája a vezércsillag, az énekesek azonban szabadon mûködhetnek az anarcho-dub megalkuvást nem ismerô tempójában, ami ideális eszköz az eltérô hangulati világok összerántásához. A világpupilla a megszokott Anima-dózisban tágul; lebegések Barbadoson a már nyáron a rajongói agyba égetett More Fire-ral és a Beatles Revolutionjének átreggae-esítésével, Lipótváros szívének lüktetésével. A lemez legötletesebb számai (Trubul Ek Vorba, But Gindura) ebbôl a tömbbôl érkeznek. A londoni underground, a szombathelyi cimbalom, az iszlámábádi zsivaj (az Asian Dub Foundationnel közösen rögzített koncertszám, a Feed Your Mind! révén), mind megjelenik a We Strike! forgatagában. A felismerhetetlen hangulatgeometriai forma mégis egyben marad. Összetartó erônek elég Noam Chomsky (Get Up intro-indításként) nyelfilozófiája és a szócsôtöltelék globalizációkritika, amely azonban a kínosan kierôszakolt játékosság miatt komolytalanná válik, és kritkus pont a  Technotoys Blues, amely akarva-akaratlanul is az általa bemutatott mobáljfón világ mellé lôtt leszólása miatt válik röhelyessé. Lemezkiállítás-rajongók az örökrebellis Chumbawambát megidézô, világzeneforradalom-borítót kapnak, az ortodox Anima hívôk pedig ismét tekerhetik a lemezjátszót; a nemzetközi dubkémikusok lelkes szervezete, korszerû fejlesztésekkel, de továbbra is tartja magát a „semmi sem vész el, csak átalakul“ kiindulótételhez.

Mct

Amber One

Magyarországon zenei forradalom zajlik: a kilencvenes évek underground monarchiáját egy vértelen hatalomátvétel szüntette meg. Olyan kvalitásos elôadók bukkantak elô a semmibôl, mint Yonderboi, a Neo, Zˇagar, az EZ Basic. A sort még hosszan lehetne folyatatni, de álljunk meg az Amber Smith-nél.

Amber Smith
rePRINT
Kalinkaland Records
42 perc | 11  szám
4/5

A Robert Guthrie (Cocteau Twins) és Yonderboi gardírozta munka fényévekre található a magyar popprodukcióktól: önmagában álló, exportképes, minôségi munka. Nem is itthon jelent meg, hanem a weimari székhelyû Kalinkaland kiadónál. Az Amber Smith tagjainak jól körülhatárolható víziójuk van a zenérôl, és az általuk kijelölt, szûknek mondható mozgástérben választékos megoldásokkal operálnak. Ez a melankolikus, de mégis dinamikusnak mondható gitárpop ugyanarra a totális hatásra törekszik, mint a dark-rockból kiinduló, dekadens Interpol. Világszínvonalú mûsort hallhatunk, a hatások beazonosíthatóak, mégis szuverén, finom ízlésrôl tanúskodó, elegáns gitárpop lett a végeredmény.
A nyitó dal, a Chemistry/Arithmetic a Cocteau Twins Garlands címû lemezének hangulat idézi meg, és a fiúk Robert Smiths gitárszólóinak építkezését se tagadhatják le, mégsincs úgymond nyolcvanas évek jellege a dolognak. A rePRINT sajátos keveréke az archaizáló dark-rocknak és a Rafiohead-féle noise-os melankóliának. Benne van a pop majdnem összes eredménye, Chris Isaaktôl az Editorsig számos motívumot sorolnak fel, mégis a végeredmény összehasonlít-hatatlanul Amber Smith-es lett. A lemeznek jók az arányai, a kompozíciók felépítése átgondolt, szinte minden dal szolgál egy-egy meglepô betéttel. A Hello Sun és a Lindsay's Song vagy az Identity címû számok úgymond „slágergyanús” szerzemények, szóval, mindenki megkapja a magáét.
A rePrint az utóbbi évek legszínvonalasabb magyar popteljesítménye. Gondos mûvészi kivitel jellemzi a tasakot (grotesque produkció, mint a wan2), a Hello Sun klip is egy átgondolt, hatásos film, látszik az öltönyös-nyakkendôs fazonokon, hogy a gitárnyak mellett egy kávéscsészét is meg tudnak fogni. 

P.Z.

 

2006. ápr. 14. 12:25 | Cooltúrpláza | wan2

Eddig 4 hozzászólás érkezett

  1. 1673@wan2.hu:
    2006. 08. 04. 6:26

    1673@wan2.hu

  2. 3866@wan2.hu:
    2006. 08. 04. 6:27

    Content-Transfer-Encoding: 8bit
    Content-Type: text/plain
    Subject:
    bcc: buletmann@aol.com

    bad223b05c8abd5797fe4f5f3c768f67
    .

  3. 8368@wan2.hu:
    2006. 08. 04. 6:27

    8368@wan2.hu

  4. Content-Type: multipart/alternative; boundary=9dbf2ffbd68fac62f2d10122b6739e52 Subj:
    2006. 08. 04. 6:31

    6485@wan2.hu

Hozzászólnék

A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelezõ, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van freeblogos felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.