06-04-18
Szoba kilátással - Editors/Bécs, Flex, február 2.
Bécs a kuglóf, a rántott hús és a keringô mellett arról is híres, hogy ez a város a menő zenekarok turnéinak legkeletebbi végvára. Így, ha az ember divatcsapatot akar látni, akkor Bécsbe kell átugrania, bár a mai repülôjegyárak mellett London se sokkal drágább, és azért mégiscsak az az igazi.
Editors, Gliss
BÉCS
hol | hány | mennyi
Hely Flex
Idô február 2.
Nézôszám 800
Jegyár 17 euró
Bécs a kuglóf, a rántott hús és a keringô mellett arról is híres, hogy ez a város a menő zenekarok turnéinak legkeletebbi végvára. Így, ha az ember divatcsapatot akar látni, akkor Bécsbe kell átugrania, bár a mai repülôjegyárak mellett London se sokkal drágább, és azért mégiscsak az az igazi.
szöveg | fotó szalai Attila
A Flexben pillanatok alatt megállapíthattuk, hogy Ausztriában nemcsak a burgenlandi traktorosok bunkó parasztok, hanem a bécsi koncertszervezôk is, mivel jóval több embert engedtek be a nézôtérre, mint amennyit mondjuk a tûzoltóság engedélyezne. Más probléma amúgy nem volt, a hang atom, a kezdés pedig percre pontos. Elsôként a Gliss lépett a porondra egyenesen L.A-bôl. A 2004-ben indult trió érdekes produkciót nyújtott, a zenészek folyamatosan cserélték a hangszereket, a dalok pedig maximálisan megfeleltek napjaink gitárpop sztenderdjének.
Bemutatkozó albumuk bizonyára eldönti sorsukat. Rövid átszerelés után színpadra lépett az Editors. Semmi intro és egyéb flanc, a Flex kis színpadán amúgy is bután nézne ki. A kezdésként elsütött dalokkal (Lights, Blood) semmit sem bíznak a véletlenre, bár a zsúfolásig tömött klubban, amúgy is nehéz lenne lyukra futni. A koncert a zenekar egyetlen, nemrégiben Angliában platina státuszt elért The Back Room címû albumára épült, felturbózva néhány új dallal és B-side-dal. Az Editors sokat koncertezik, és ez érezhetô is, fiatal koruk ellenére pofátlanul magabiztos és jó zenészek, semmi college zenekar attitûd, profin nyomják a programot. Van helyette más, a frontember Tom Smith színpadi produkciója sok mindenben emlékeztet Chris Martin viselkedésére, ami nálam nem jelent bókot, de más negatívumot keresve se találnánk. És amíg az alig több mint 60 perces mûsorban záporoznak a zenekar slágerei, addig igazából csak irigykedek az angolokra, a zenei kultúrájukra, amely pont olyan messze van a miénktôl, mint a frissen nyírt angol pázsit a magyar ugartól.
2006. ápr. 18. 12:26 | Cooltúrpláza | wan2
Még nincsenek hozzászólások.
Hozzászólnék
A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelezõ, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van freeblogos felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.