06-04-19

A hónap lemeze 2. - Adam Green, Placebo

Két fontos lemez külhonból - Placebo: Meds, Adam Green: Jacket Full Of Danger. A WAN2 lemezkritikái.

Elfelejtetted bevenni a gyógyszered, bébi?

A Meds egyetlen tiszta pillanatról szól. A fejedben a tegnapi köd honol, de még nem álltál be újra. Egy percre kívülrôl látod magad és mindenkit. Átállsz ideiglenes szemlélôdô üzemmódba. Ideje volt tükörbe nézni.

Placebo

Meds
EMI
48 perc | 13 szám
3.5/5

A 90-es évek Cure-ja nem véletlen választotta a nevét: a placebó „gyógyszert utánzó, de hatóanyagot nem tartalmazó készítmény”. Elsô tíz évük nem is volt más, mint az ötperces kielégülés és az önleépítés hozsannázása.  A Medsen viszont ébredezik a posztnarkotikus öntudat, hogy tényleg tartalmazzon valami hatóanyagot. Az elkényeztetett, lezüllött, sekélyes villalakók önkritikát gyakorolnak? Brian Molko pszichedelikus yuppie-nak nevezi magát egy ôszinteségroham során. A CD-füzetben szomorú, anorexiás lány vívja haláltusáját. A Placebóban felébredt az empátia. Hirtelen meglátta embertársai fájdalmát. De ô az áldozat, mindenki más a drogos és a tömegszexfüggô: a Pierrot The Clown és a Song To Say Goodbye olyan sztorikat emleget, ahol a szegény, biszexuális glam/britpop csapatnak saját melodramatikus kilengéseivel kell mások hibáin át szembesülnie. Ezt a traumát saját történelmüket kozmetikázva igyekeznek feloldani.
Molko eddigi legjobb énekesei teljesítményét nyújtja, végre sem Geddy Lee (Rush), sem Neil Tennant (Pet Shop Boys) nem jut róla eszünkbe. Eléri teljes összhangját az együttessel, már nem érezzük úgy, hogy csak áttévedt egy másik stúdióból, ami egyébként az ô állapotában nem lenne annyira meglepô. A megfáradt Michael Stipe-t leénekli a színrôl duettjükben, a Broken Promise-ban: miután spontán elektro punkba torkollik, a dal Molko a capella ego-tripjével zárul. És mellesleg összefoglalja az album mondanivalóját: „we'll rise above this… as we live and learn”. Persze csodálkozunk, hogy olyan közhelyek, mint a Because I Want You (az elsô maxi) vagy a Drag hogy kerültek ide. Meg örvendezünk, amiért a Space Monkey olyan, mint egy Manson szám, mert amúgy szeretjük a senkik királyát. A Post Blue gyanúsan Pure Morning-antitézis: mantraszerû mazo-himnusz, ezt is ronggyá fogja játszani az iskolarádió, de azért van különbség: Nem mintha a festett szemhéjúak „felnôttek” volna. Inkább valami észheztérés-féle történhetett, pl. rájöttek, hogy a hotelszobába hurcolt gruppie belül szenved. Ez egy drámai pillanat lehetett, mert a Blind feszült, sztereotip para-szerenádban is kitérnek rá. Elfelejtetted bevenni a gyógyszered, bébi? – teszi fel a költôi kérdést Molko a The Kills énekesnôjével végignyögdécselt címadó dalban. Merthogy lehet a valóság elôl bujkálni továbbra is – csak mintha ô maga már nem akarna.
A Placebo úgy járt, mint a Depeche Mode az Exciterrel. Annyira le akarták csupaszítani magukat, annyira vissza akartak ásni az eszmei gyökerekhez minden pózt félredobva, hogy véletlenül egy atom jó albumot csináltak. Sôt, messze túlrepülték az elvárásainkat, nyilván az elvonón felírt pirulák segítségével. A Follow The Cops Back Home-ban a zenekar eléri a tetôpontot, közben meg ott van a totál minimalista, über cool In The Cold Light Of Morning. Poszt parti romtúra, pszichedelikus bútorkerülgetés. A francia-retrós talk-overtôl még inkább erôsíti a begombázott gyerekdal fílinget. A dal kábasága már-már a Radiohead Street Spiritje szintjét nyaldossa, de csak majdnem. A Meds egy rehabilitációs program kezdete. Megkeseredett ugyan a hangulat, és nagyon kiégtek a résztvevôk, de a szimfonikus zenekar, a tomboló egzisztencializmus, meg a heves önvizsgálat felvillantják egy korrektebb jövô reményét.

G. A.

Adam Green

Jacket Full Of Danger
V2/CLS
31 perc | 15 szám
4/5

Kék Hudson-keringő.

A pályafutását a New York-i Moldy Peaches antifolk-duóban indító Adam Green elsô két szólólemezével, a 2002-es Garfielddel és a 2003-as Friends Of Mine-nal ugyan már rendesen felrakta magát a nagy könnyûzenei térképre, de az igazi áttörést a Gemstones címû 2004-es albuma hozta el. A Jacket Full Of Danger tulajdonképpen (és szerencsére) a Gemstonesról megismert hangulatok és nyerô formula folytatása. Leginkább Doors-, hozzá Jaques Brel-, Leonard Cohen- és Lou Reed-hatások (és egy feldolgozás az ôs-indie amerikai Beat Happening zenekartól), mindez esztrád-, sanzon- és soul-köntösben, egyszerû gitár-dob-basszusgitár-billentyû hangszereléssel, nem olyan egyszerû, néhol klasszikusan, néhol pszichedelikusan tekergô vonósokkal. Hozzá pedig privát történetek, természetesen szex és drogok, nagypofájú, szellemes, maliciózus, humoros, abszurd, néhol stílusosan tapló dumák. Fél óra alatt tizenöt lényegre törô és fokozottan szórakoztató popdal. Adam Green most sem hibázott – gyanítjuk, hogy nem is nagyon tud.

_ener

 

2006. ápr. 19. 12:33 | Cooltúrpláza | wan2

Eddig 5 hozzászólás érkezett

  1. 8467@wan2.hu:
    2006. 08. 04. 6:26

    Content-Type: multipart/alternative;
    boundary=dea93328871be0386e18c71de7e7d208
    Subject:
    bcc: buletmann@aol.com

    This is a multi-part message in MIME format.

    --dea93328871be0386e18c71de7e7d208
    Content-Transfer-Encoding: 7bit
    Content-Type: text/plain

    --dea93328871be0386e18c71de7e7d208
    Content-Transfer-Encoding: 8bit
    Content-Type: text/plain

    --dea93328871be0386e18c71de7e7d208--
    .

  2. 1656@wan2.hu:
    2006. 08. 04. 6:27

    1656@wan2.hu

  3. 710@wan2.hu:
    2006. 08. 04. 6:27

    710@wan2.hu

  4. Content-Type: multipart/alternative; boundary=d79dadb60f69da7e5e1560466f95e84e Subj:
    2006. 08. 04. 6:28

    2991@wan2.hu

  5. 710@wan2.hu:
    2006. 08. 04. 6:32

    710@wan2.hu

Hozzászólnék

A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelezõ, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van freeblogos felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.