06-06-14
Posztklezmer fesztivál - Művészetek Palotája, június 29-július 1.
A hetvenes évek népzenei mozgalmának köszönhetően a jiddis muzsikáknak is reneszánsza támadt Amerikában, majd Európában. Ám míg a hetvenes-nyolcvanas évek klezmer-revivale ennek a feledésbe merülő hagyománynak a megidézését szolgálta, a későbbiekben egyre több olyan kortárs produkció jött létre, amely a klezmer-hagyományt inkább ihlető forrásként használta. Ennek a törekvésnek három kiemelkedő képviselője lép fel a fesztiválon.The Klezmatics (USA)
„Szimfonikus Klezmatics”
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, június 29. 19.30
Lorin Sklamberg: ének, harmonika
Frank London: trombita, billentyűs hangszerek, vokál
Matt Darriau: klarinét, altszaxofon, vokál
Lisa Gutkin: hegedű, vokál
Paul Morrisett: nagybőgő, cimbalom, vokál
David Licht: dob, vokál
és a
Danubia Szimfonikus Zenekar
Vezényel: Héja Domonkos
www.klezmatics.com
1986-ban, amikor a New York-i Hotzeplotz trióból megalakult a Klezmatics zenekar, Amerikában már lezajlott a klezmer-revival első hulláma. A tét immár nem az volt, hogy az egykori európai jiddis közösségek jobbára instrumentális lakodalmas muzsikája (vagyis a klezmer) feledésbe merül-e, vagy túléli-e a fasizmus pusztítását, az Amerikába menekült mesterek kihalását és az asszimilációt, hanem az, hogy miként aktualizálható ez a hagyomány. S bár kezdetben a Klezmatics repertoárját is az örökzöld tradicionálisok uralták, pillanatok alatt kiderült, hogy a Led Zeppelin és Miles Davis erőteljes hatását korántsem csak jópofa szlogenként emlegetik a tagjai. A klezmertechnikák anyanyelvi mélységű elsajátítása mellett a kortárs dzsesszben és rockban, valamint több kontinens népzenéjében való jártassága együtt tette a Klezmaticsot a világ legnépszerűbb klezmeregyüttesévé.
A Klezmatics aktualitása ugyanakkor nemcsak a hangszerelésben, nemcsak a műfajok és földrészek közötti átjárásban, hanem a „kiállásában”, a mentalitásában is tetten érhető. Első albuma, az 1988-as Shvaygn = Toyts (Csend = Halál) az Act Up nevű AIDS-es akciócsoporttól kölcsönözte a címét, az Ale Brider munkásmozgalmi himnusz feldolgozása pedig a homoszexuálisok jogaiért emelt szót. Egy bő évtized múltán – a 2002-es I Ain’t Afraid című dalban (Rise Up! – Sheyt Oyf! Album) – a New York-i terrortámadásra reflektált ezekkel a szavakkal: „Nem félek a Jáhvédtól, nem félek az Allahodtól, nem félek a Jézusodtól; attól félek, amit az Istened nevében teszel.”
Az, hogy a klezmerben miként szólhat egyszerre annyi fájdalom és öröm, az ha sarkítva is, de szavakba önthető. Benne rejlik kétezer év száműzöttsége és a letelepedés megkönnyebbülése, de van egy hétköznapibb oka is. Ez a menyegzői muzsika ugyanis a fiatalok egymásra találásának boldogságán túl a szülők fájdalmát is kifejezte, amiért „elvesztették” gyermeküket. Ez a kettősség szinte minden jelentősebb klezmerben jelen van, a Klezmaticsnál azonban a Tóra-olvasásnak és a kántorok énekének a katarzisával is párosul.
Ugyanakkor valamennyi Klezmatics-album újabb és újabb stiláris és műfaji revelációt jelent. Ahogy a zenekarvezető Frank London The Shvitz című filmzenéje a jiddis hiphoppal, úgy a Klezmatics 1997-es Possessed albuma az első jiddis nyelvű marijuanás szöveggel (Reefer Song) és az első klezmerszvittel (Dybbuk) robbantott; a következő évben a lengyel származású, izraeli Chava Albersteinnel közös The Well album a klezmersanzonok alapműve lett; a Rise Up! – Sheyt Off! album Kats Un Moyz című száma a klezmersalsa stílusát teremtette meg; a Joshua Nelsonnal közös 2004-es Brother Moses Smote The Water a zsidó és az afro-amerikai hagyományban közös szabadságdalokból kelt ki; a Woody Guthrie’s Happy Joyous Hanuka pedig az amerikai folk és a klezmer különleges ötvözetével rukkolt elő.
Nem túlzás hát azt mondani: a Klezmatics ma már nem annyira klezmert játszik, mint inkább „játszik a klezmerrel”: univerzálissá tágítva a zsidó muzsikát.
Szimfonikus Klezmatics című projectje keretében egy szimfonikus zenekar sorakozik fel mögötte: arra hangszerelve csendülnek fel a klezmerhagyomány örökzöldjei, illetve a Klezmatics eredeti kompozíciói. Ez a program még nem volt hallható hazánkban, így különleges nyitókoncertjéül szolgál a klezmeren „túlmutató” fesztiválunknak.
Diszkográfia:
Shvaygn = Toyt; Rhythm + Jews; Jews With Horns; Possessed; The Well; Rise up! – Sheyt Oyf!; Brother Moses Smote The Water; Woody Guthrie’s Happy Joyous Hanuka
Brave Old World (USA)
„A lódzi gettó dalai”
Fesztivál Színház, június 30. 19.30
Michael Alpert: hegedű, harmonika, ének
Alan Bern: harmonika, zongora
Christian Dawid: klarinét
Stuart Brotman: nagybőgő, cimbalom
www.braveoldworld.com
Az 1989-ben alakult Brave Old World a világ első klezmer-szupergroupja: tagjai a színtér szinte valamennyi meghatározó zenekarában játszottak – és szinte valamennyi meghatározó intézetében tanítottak – már. Michael Alpert a Kapelyében és David Krakauer triójában, Alan Bern a Klezmer Conservatory Bandben és Andy Statman zenekarában, Stuart Brotman a Klezmorimban és a Klezmer Conservatory Bandben, Kurt Bjorling pedig a Chicago Klezmer Ensemble-ben és a Klezmaticsban. (Őt mostanában Christian Dawid helyettesíti a turnékon.) De nemcsak a klezmer reneszánszából vették ki a részüket, hanem a klezmer-tradíción alapuló, de új utakat kereső úgynevezett New Jewish Music megteremtéséből is, melyben a klezmer mellett a kortárs kamarazenének és a dzsessznek egyaránt meghatározó szerepe van.
A Brave Old World gyökere 1985-ig nyúlik vissza, mikor is először szervezett tábort a New York-i jiddis kulturális intézet, a YIVO. A klarinétos Joel Rubin alkalmi zenekarában együtt játszott ott Michael Alpert és Stuart Brotman, sőt egy lemezt is felvettek, mely a Brave Old World címet kapta. 1989-ben, amikor állandó zenekarrá váltak, már közéjük tartozott Alan Bern is; Rubin viszont három év múlva kiszállt (s a helyére Kurt Bjorling került.)
A Brave Old World albumai egy csapásra a „klezmerirodalom” alapműveivé váltak, de abban, hogy világszerte ismert lett a nevük, komoly szerepe volt az Itzhak Perlman hegedűművésszel (továbbá a Klezmaticsszal, az Andy Statman Orchestrával és a Klezmer Conservatory Banddel) közös tévéfilmnek és két lemeznek (In the Fiddler’s House I-II) is.
Legutóbb a lódzi gettó dalait dolgozták fel. A Song of the Lodz Ghetto album hátterében a Brave Old World tizenöt éves kutatása áll: ezeket a korábban feldolgozatlan utca- és kabarédalokat Izraelben és az Egyesült Államokban gyűjtötték össze, a gettó egyik túlélőjének, Dr. Gila Flamnak a Singing for Survival című könyve nyomán.
Diszkográfia:
Klezmer Music; Beyond The Pale; Blood Oranges; Song of the Lodz Ghetto
The Cracow Klezmer Band (Lengyelország)
Fesztivál Színház, július 1. 19.30
Jaroslaw Bester: harmonika
Jaroslaw Tyrala: hegedű
Oleg Dyyak: klarinét, ütőhangszerek
Wojciech Front: nagybőgő
www.ckb.cracow.pl
A Cracow Klezmer Bandet 1997-ben alapította Jaroslaw Bester Krakkóban. A tradicionális és az avantgárd zsidó zenék ötvözésével kitűnő együttes nemzetközi tekintélyét mi sem jelzi jobban, mint hogy 2000 óta már öt albumot jelentetett meg tőlük John Zorn legendás kiadója, a New York-i Tzadik – a tavalyit Bruno Schulz előtt tisztelegve, Sanatorium under the Sign of the Hourglass címmel. „Szokatlan energia és lenyűgöző virtuozitás, szenvedélyes előadásmód és elbűvölő kifinomultság” – tartja róluk a szakma, és minden bizonnyal ezt fogják gondolni a Fesztivál Színház látogatói is.
Diszkográfia:
De Profundis; The Warriors; Bereshit; Sanatorium Under the Sign of the Hourglass; Balan: Book of Angels, Vol. 5
2006. jún. 14. 15:08 | Élővilág | wan2
Még nincsenek hozzászólások.
Hozzászólnék
A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelezõ, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van freeblogos felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.