06-10-17
A hónap albuma: Kasabian - Empire
Kasabian
Empire
Sony BMG
39 perc | 11 szám
Az Alapítvány és A Birodalom
Egy világbirodalom kiépítésének hadászati-politikai lépéseit, az igazán nagy stratégák pontosan ismerik: az alapkôletétel bárhol lehetséges. Az érvényes historikus axióma szerint a jón-tengeri szigetvilág, a Nílus-delta, az Appennini-félsziget dombjai, a sztyeppe vagy a préri egyaránt megfelelô lehet. Leicestert 2004 óta jegyzik a stratégiailag különösen fontos geodéziai helyszínek között. A logisztikai centrum létrehozása mellett, a csapásmérô osztagok nominációja is fontos tényezô. Egy Linda Kasabian (a '69-es hétszeres sorozatgyilkosságot elkövetô George Manson klán sofôrje, késôbb az ügy koronatanúja) nevével jelölt légióval nyilván nem mernek packázni a barbár hordák. A csapat már 2004-ben jelentôs veszteségeket okozott a provinciák parasztkirály seregeinek soraiban, a birodalom születésére azonban két évet kellett várnunk. A szenátus hatalma megszûnt, a köztársaság kora lejárt, a birodalom tanácsadói kizárólag a jövedelmeket kezelô prokurátorok és a fôbb tisztviselô prefektusok maradtak. A tanács többi tagjának nem jutott szerep. Egy birodalomban az isteni uralkodó egy személyben dönt. Az Empire jórésze a gitáros, Sergio Pizzorno munkája, az azóta távozó Chris Karloff mindössze a címadó felvételbe, a By My Side és a Stuntman címû értekezésekbe segített be (a multi-instrumentalista basszusgitáros kibékíthetetlen mûvészi problémákra hivatkozva idén júliusban hagyta ott a zenekart).
Az univerzálisan értelmezett néptribunusi jogokat, a pontifex maximus és pater patriae címet birtokló Pizzorno a polgárokból alattvalókat csinált. Saját világát közízléssé tette. Az új album, a debütáló Kasabian címû munka DJ Shadow elektronikus partilemezeivel kokettáló indie világával, és a Primal Scream screamadelicás korszakát citáló táncos programjával szemben sokkal szûkebb, egysíkúbb szonikus megoldásokkal dolgozik. Az Empire súlyos lemez. Lesmirglizi az agyunkat. Nincsenek felidézhetô viszonyítási pontok. Nincsenek Club Foot-szerû slágerek, feltartóztathatatlanul nyomul elôre. Tömör és elképesztôen koncentrált. Torzított ének, vonóskórusok, hideglelôs effektek, szétbirizgált gitárhangzás, bluesos témák, betépett hipnotikus, néha kifejezetten primitív house-szerû alapok. Progresszió és pontosan belôhetô feedback. Az eredeti tulajdonosok (Rolling Stones, Happy Mondays, Primal Scream, Stone Roses) ager publicus birtokait Pizzorno végleg saját használatba vette, a keleti zenei motívumok (Me Plus One), és Beatles vokáltémái (Sun/Rise/Light/Flies) szintén res privata besorolást kaptak. Az államalakulat hatalmának megerôsítését valószínûleg a feszült, kvázi-savas hippizô Empire, a drámai bluesos Shoot The Runner, a betépett, képtelenül energikus Last Trip (In Flight) és partisláger Seek And Destroy hivatott szolgálni.
A Kasabian birodalma alig jött létre, máris túlszervezettséggel és a despotikus szemléletmódból adódó diplomáciai problémákkal küzd. Az erôszakos katonai hatalomátvétel elkerülhetetlennek látszik.
R.G
2006. okt. 17. 16:22 | Cooltúrpláza | wan2
Még nincsenek hozzászólások.
Hozzászólnék
A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelezõ, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van freeblogos felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.