06-10-20
Időd van
A konszolidációs kádári-társadalmi megállapodást megelôzôen, akkor, amikor még taknyos volt a baboskendô, vért köptetett az Ötéves Terv és a már elbaszott kevertet már nem lehetett elrontani, akkor is voltak olyanok, akik színvonalasan akartak vagánykodni. Ôk átírták a lenini pedagógiát a lázadni-élni-változni hármasára, ôk a kisdobot Chuck Berry gitárjára cserélték, és ôk voltak azok, akik a május elsejei felvonuláson látottak helyett a Filtol mellékhatásaitól vakultak meg. A felgyorsuló idô ugyan eltüntette a fojtogatós-korszak nosztalgia kellékeit, de a Megáll az idô fiatalságával való azonosulás vágyát nem vitte magával.
Molnár Ferenc regénye A Pál utcai fiúk száz, míg Gothár Péter filmje huszonöt évnél tart. A kedvenc kötelezô olvasmány és a Kádár-korszak puha diktatúrába váltásának idôszakát bemutató mû, egyaránt a tárgyi-anyagi megfoghatóságtól idegen, a fiatalkori emlékekbe merengés szépségeit idézi meg. A grund hôsei által képviselt társadalmi értékek, más életviszonyok és személyiség-archetípusok felejthetetlen megjelenítésének köszönhetôen váltak a magyar kulturális kánon részeivé, mint a Megáll az idô szereplôi; a boldog békeidôk fejlôdésbe vetett hitét a II. világháború és az azt követô idôszak sorozatos újrakezdéseinek reménytelensége váltotta fel, az önfeledt gyerekkort az embertelen viszonyok közötti felnôtté válás nyomasztó terhei követték, a közösen megálmodott célok helyébe egy erôszakos hitvallást megkövetelô ideológia lépett.
A Megáll az idô az elnyomással való szakítást megcélzó 1956-os forradalom végnapjainak klassszikus tragédiájával indul; egy ellenforradalmár családapa két gyerekét és feleségét hátrahagyva disszidálni kényszerül. A film 1963-ban folytatódik, amikor is az államszocialista hatalom teljeskörû amnesztiát hirdetett meg az ‘56-os elítéltek számára. A középppontban mégsem a történelmi események, hanem a két hátrahagyott fiú sorsa áll; az idôsebbik, Köves Gábor másodszorra felvételizik az orvosi egyetemre, azonban a lelépett apa forradalmi szerepvállalásának következtében a továbbtanulás számára még akkor is lehetetlen, ha egy jó kapcsolatokkal rendelkezô partizán lányát szédíti. Testvére, Dini a hazugságok és a kényszeredett fegyelmezési módszerek között ôrlôdô középiskolás, aki képtelen hinni az emberi ôszinteségben, az osztálytársakba és az emberekbe vetett bizalmát a folyamatos hazugságok és a nyomott, börtönhangulatú iskolai légkör mindennapi paranoiái számolják fel, míg a kúrás szentségének képzetét és egykori tanítójának hittételeit szerelme rombolja szét, amikor helyette a bátyjával fekszik le szerelmi vallomásként. A csalódások és a hazugság leckéjének felmondását elutasítva el akar menekülni Amerikába, azonban szökési tervei többnyire alkoholos, ritkábban kólás-alkoholos-beatzenés szédelgésekben valósulnak meg.
A kávéházak, sörözôk, szórakozóhelyek világa helyett az 50/60-as évek underground pincéinek füstje, vörös neonfények és a házibulik közösségi kavarásai adnak értelmet a hétköznapok depressziójának, amit felülír a múlt keserûsége; a disszidált apuka barátja visszatér a börtönbôl és kénytelen szembesülni, hogy a külvilág mennyire közömbös az egykor fontosnak vélt szabadság iránt, az elbocsátott osztályfônök helyére látszólag szabad szellemû és ôszinte, valójában tisztázatlan múltú és mozgalmi jelenû tanárnô lép.
A bûnök csendes feledésével és a környezetet uraló ôszintétlenséggel egyik fiatal sem azonosul, az ô szemükben a lázadó, osztályismétlô Pierre a hôs, és a mindentagadás a hôsies viselkedés; a munkás-paraszt szóösszetétel röhejes, a rettegett iskolavirgács Rajnák egy szánalmas portássegéd, a lényeg a londoni 6:3-ban, az Éljenek a csajokban, Guzmicsban és az összetartozásban van. Együttlét Woodstock-életérzés és szivárványok nélkül, az úttörô és cserkészmaradvány kényszerközösségek értékei hiábavalóak, az idô fiatalon, a világ felfedezésének kezdetekor megáll, majd hirtelen a keserû jövôbôben, a beteges, de helyénvaló komformizmusban végzôdik, ahol az álmok végleg elsorvadnak.
A Megáll az idô azoknak az értékeknek állít kortalan emléket, amelyeket semmilyen történelmi helyzet, ideológia, keserûség vagy tragédia nem képes eltörölni; mert bekásként vegetálni szánalmas, az életen átrepülni pedig kurva jó dolog. Így van ez már 25 éve, és így lesz a következô 25-ben is.
szöveg: mct
2006. okt. 20. 12:09 | Cooltúrpláza | wan2
Még nincsenek hozzászólások.
Hozzászólnék
A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelezõ, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van freeblogos felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.